Készüljetek, adódjatok, kezdődik a lipótmezei csata!
„Adódjatok össze és készüljetek, minden nap készüljetek!” Ez a veretes szöveg is olvasható a Fideszhez nagyon közeli Alapjogokért Központ plakátjain, a nagyközönség figyelmébe ajánlott keszuljetek.hu oldalon. Készülni már sokszor készültem, de össze még sohasem adódtam. Nem is tudom, hogyan kell, sem azt, hogy miért kellene összeadódnom. De ez nem is az én dolgom: ezek a hátrafelé nyilazós, avítt, áporodott árvalányhajasok biztosan tudják. Ha eljön az ideje, megmondják majd azt is. Addig csak kérdéseink vannak.
Például, de most nagyon őszintén, főnököm, milyen harc van már megint? Brüsszel ellen megyünk, vazze’? Netán a sajtóval küzdünk? Miért, az előző háborúnak már vége lett? Tudod, amikor a Soros ellen vonultunk, és térdre kényszerítettük a háttérhatalmat.
Most merre lesz a menés, főnököm? Csak úgy, a miheztartás végett kérdezem. Na azért! Már megijedtem, hogy megint a muszkákra támadunk. Az nincs benne az én zsoldomba’ főnök, meg nem is úgy vagyok szolmizálva. Szocializálódva, ha akarod, úgy is lehet mondani, vazze’!
Te vagy a főnök, te mondod meg, mi van. Megcsinálom okosba főnököm, ne aggódj. Rámutatsz, hogy ki az ellenség, én meg beleverem a fejét a pocsolyába. Te megmondod, mikor lesz az indulás, én pedig már kerekedek is. Megfújom a nyergeket, kürtölök. Vagy fordítva.
Nekem ez tényleg nem téma, csak mondjad, hogy mi legyen. Mikor lesz az ütközet, főnököm? Csak hogy képbe legyek. Be bírjam írni a naptáramba. Mert már kezd nagyon teli lenni, alig van benne üres hely. Bankok, oligarchák, IMF, államadósság. Ápolók, tanárok, diákok. Filozófusok. Soros, Brüsszel, migránsok. Kit nem győztünk még le?
Komédiások? Velük meg mi a baj? Jól van, nem kérdezek, te vagy az okos, főnököm, te tudod a tutit. Alkalmas vagyok én mindenre, hadra fogható, csak mondd meg világosan, mi a cél. És akkor én arra megyek, amerre kell. Vagy arra, amerre mondod, főnököm. Mert amit te mondasz, nekem az olyan, mint a parancs.
Napinarancs, drága főnököm, ha meg nem sértelek, vazze’!
Ez a jó itt Hunniában, hogy mindennap más ellen harcolunk. Értem én főnök, harcolni kell. Békében nincs esélyünk, mihez kezdenénk, ha nem lenne mindig háború! Halálra unnánk magunkat, aztán ott feküdnénk, kiterítve.
Na, akkor most, de tényleg: mikor kezdődik a menés? Hol lesz a haddelhadd? Micsoda? Lipótmezőn? Legyen úgy, ahogyan akarod. Csak adjál hozzá dzsípieszt, hogy odataláljanak a hadaim.
Ez meg mi? Ez a zaj! Nem tudnál halkabban kürtölni főnököm? Nem akarok még felébredni: addig jó nekem, amíg csak álmodom ezt a sok ijesztő hülyeséget.
