Szabadjára engedheti a kormány a vírusjárványt Magyarországon?

A legvalószínűbb forgatókönyv belátható időn belül a 800-1100 közötti kórházi ápolt, ha nem változik meg jelentősen a járvány dinamikája. Ez újabb jele annak, hogy a védekező intézkedésekkel elkéstünk, és a járvány reprodukciós rátája magasra ugrott. Az már biztos, hogy a kórházban ápoltak és a lélegeztetőgépen lévők száma a második hullámban meghaladja majd az első hullámét. A kérdés (gazdasági szempontból is) az, hogy miképp reagál majd az egészségügyi kormányzat a berobbanó járványra. 

Orbán Viktor miniszterelnök jelzése szerint, tízezer szabad ágy van a koronavírusos betegeknek, és senki nem marad ellátatlanul. Induljunk ki ebből, mert ez egy nagyon fontos megállapításhoz vezet. A Portfólió szerint, a sok ezer lélegeztetőgép és kórházi ágy ugyanis első pillantásra azt jelenti, hogy az országban egyszerre akár több millió fertőzött lehet, a járvány akkor sem okozna az olasz vagy New York-i állapotokhoz hasonló tragédiát. Látszólag ez oda vezet, hogy a járványt igazából korlátozások nélkül (vagy a jelenlegi enyhe korlátozásokkal) szabadjára lehet engedni, nincsenek gazdasági károk. Sőt, az ország abban az esetben, ha egyszerre több millió fertőzöttel is meg tud birkózni, a járványon is túl lehet esni igen hamar. Néhány kellemetlen hónap, és túl vagyunk az egészen. 

Az internetes gazdasági újság szerint, hiba lenne ezt gondolni, mert nem az ágyak és a lélegeztetőgépek száma, hanem a egészségügyi személyzet létszáma jelenti a kapacitáskorlátot.  

Továbbá a vírus széles körben való terjedése a kórházakat sem kíméli, sőt, a fertőzésnek a kórházi dolgozók fokozottan ki vannak téve, tehát a járvány önmagában súlyosan rombolja az egészségügyi kapacitásokat. Így a rendszer végső soron, kevesebb beteget tud ellátni.  

A társadalom gyors átfertőződése még a túlterhelődés nélkül is sokkal több halálesetet jelent annál, mintha a vakcináig fékezni próbálnánk a vírus terjedését. Az átváltási dilemma (trade off) ismert: a lezárásból adódó gazdasági károkat (és ezek emberi következményeit), vagy a nagyobb mozgási szabadsággal járó súlyosabb járványt, több halálesetet válasszuk. 

A legfrissebb tapasztalatok szerint, a betegségből való kigyógyulás sem egyszerű. Visszamaradó, lassan enyhülő hatások, sőt, tartós egészségkárosodás is gyakori: az egészségügyi rendszerből származó információink szerint, nem csak olasz, hanem hazai példák is vannak erre. 

Tehát a járvány kiterjedését nem lehet az egészségügy teherbíró képességének maximumához igazítani – írja a Portfólió. 

Számos becslés alapján, már most is 100 ezer főt meghaladó vírushordozó lehet Magyarországon, kulcskérdés viszont, hogy miként alakul a fertőzöttek átlagéletkora. Ma még „csak” 280-an szorulnak kórházi kezelésre, azonban a számuk napról-napra növekszik. Számítások szerint, két héten belül 800-1100 beteget ápolhatnak majd kórházban Magyarországon, annyit, mint az első hullám csúcsán volt. Amennyiben 1000 fölé kerül a kórházban kezeltek száma, akkor már az egészségügyi ellátórendszert az első hullámnál jobban igénybe vevő járványról beszélhetünk. Ahhoz, hogy ennél szebb számokat láthassunk, a vírus reprodukciós rátájának érdemben csökkennie kellene a következő időszakban. 

Az előttünk álló hetekben még az összes új koronavírusos eset érdemi növekedésére lehet számítani, ami az aktív fertőzöttek számának emelkedését vonja maga után (többen fertőződnek, mint ahányan meggyógyulnak). Miután a vírus vélhetően utat tör az idősebbek felé is – hiszen a jelenlegi magas aktív fertőzötti szint mellett ez elkerülhetetlen –, a kórházi kapacitásokat egyre inkább a koronavírusos betegek kezelésére kell majd fordítani. 

Világosan látszik, hogy az eddigi intézkedéseket néhány héttel korábban kellett volna ahhoz meghozni, hogy érdemi hatást érjenek el (különös tekintettel a határzárra és a benti nagyobb következetességre). Ez azt okozza, hogy sokkal kevesebb időnk van „kísérletezni”, a finomhangolást pontosan végrehajtani. 

Ezért sürgősen érdemes lehet megfontolni, milyen szelektív lépéseket lehet megtenni még annak érdekében, hogy a súlyosabb gazdasági károkat okozó általános lezárásokat elkerülhessük.