Születésnapra

Az ember, akiről írok, volt pártelnök, ügyvezető alelnök, választmányi elnök, frakcióvezető-helyettes és frakcióvezető. Betöltött miniszteri pozíciót, és rövid ideig a köztársasági elnököt helyettesítő OGY elnök tisztséget is viselte. 2010. augusztus 6-tól a magyar Országgyűlés elnöke.

Az ember, akiről írok, nagybajuszú. Haja volt már hosszú, de most rövid. Kilenc éve szemét összehúzva, homlokát ráncolva szónokol a teremben és fegyelmezi a Parlament népét, illetve annak csak egy részét. Nem semlegesen és türelmesen vezeti az üléseket, hanem főszereplőként villog az elnöki székben. Jól neveltségről papol, miközben folyamatosan sértegeti az ellenzéki képviselőket. A parlamenti tekintély megőrzésének fontosságáról beszél, miközben tevékenységével ország-világ előtt lejáratja a demokratikus intézményrendszer legmagasabb szintű fórumát. Oktat, büntet, negligál.

Az ember, akiről írok, nyugtalan. Kedvetlenül, mogorván konstatálja, hogy pártja feltörekvő fiataljai szemérmetlenül zabrálnak, harácsolnak és urizálnak. A nagybajuszú elnök ez ellen tehetetlen, hiszen nem ő az igazi főnök, így marad neki az ellenzék, a civil szervezetek és a sajtó állandó, durva ostorozása. A jogvégzett házelnök aktívan közreműködik a jogállam lebontásában, ez irányú tevékenysége igen kártékony.

Az ember, akiről írok, már nem fog megváltozni: görcsös erőszakossága az elkövetkező években várhatóan erősödik. Az ember, akiről írok, nem tud elegánsan és könnyedén válaszolni a feltett kérdésekre, arca mindig gondterhelt és képtelen lazán diskurálni, önfeledten kacagni. Ez a meghasonlott és gyötrődő ember veszélyes.

Az ember, akiről írok, 2019. december 29-én tölti be 60. életévét. Tisztelt Elnök Úr! Jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánok Önnek. Ha kérhetem, szülinapja alkalmából ajándékozzon meg minket egy bajusz alatti félmosollyal!