Kulka János: „meghalni jó érzés, a mennyben voltam”
Közel három éve, hogy Kulka János egy baráti vacsora alkalmával otthonában összeesett, stroke-ot kapott, és gyökeresen megváltozott az élete. A színész a Nők Lapjának mesélt először hosszabban az elmúlt időről, betegségéről, hogylétéről, elmúlásról és arról, hogy teljesen más emberként tért vissza a betegség után.
„Belenézek a tükörbe, mondom a nevem, és nem magam látom. Ne szépítsük a dolgokat. A halál torkából ragadtak vissza. Ez furcsa. Idegen vagyok magamnak” – mondta Kulka a Nők Lapja hasábjain. A beszélgetést a Lokál szemlézte. A színész saját bevallása szerint éppen betegsége előtt sokalt be, mint mondta, úgy érezte, túlságosan megterhelő volt a ránehezedő nyomás. Abba akarta hagyni a színészetet.
„Megelégeltem. Fáradt voltam, kimerített a folyamatos megfelelési kényszer, az állandó szorongás. (…) Állandó rettegést okozott, hogy elfelejtem a szöveget, és ott állok a színpadon. Ettől szorongtam” – mondta Kulka, aki most mesélt először részletesebben a tragikus éjszakáról is.
Óriási szerencse, hogy nem volt egyedül, egy barátja hívta ki a mentőket, aki ezzel megmentette a színész életét. „Fáradt voltam. (…) Este itthon, vacsora, aztán a vendég kiabál: János, János! Kelj föl! Hallottam mindent, de nem tudtam reagálni. Borzalmas volt. Jött a mentő. (…) Nem féltem, talán mosolyogtam. Aztán egy pillanatban az Amerikai úton mintha kinyílt volna egy ajtó. Nem fájt semmi, minden jó, annyira jó volt. Megkönnyebbültem, azt éreztem, a mennyben vagyok, meghaltam.”
A színész azonban szerencsére visszajött, a haláltól azonban már cseppet sem tart. „Élek. És ma már teljesen nyugodt vagyok. Tényleg nem volt rossz érzés. Szerintem meghalni jó érzés, a mennyben voltam” – emlékezett vissza Kulka, aki betegsége után egy évvel elvállalta az X – A rendszerből törölve című film egyik szerepét.
„Néma szerep, nekem való. Leesek a földre, haldoklom. Azt játszom, ami megtörtént velem. És jó ezt eljátszani. Béna a kezem, nem beszélek rendesen, nekem való szerep” – mondta a színész, aki hétköznapjairól is mesélt. Mint mondja, reggelente híreket olvas, kutyát sétáltat, reggelit készít, később kondizik és új hobbijának, a festésnek is hódol. Afáziája miatt a főzést is elfelejtette kicsit, de a könnyebb receptek elkészítése már újra jól megy neki.
„Egyszerű ételek készülnek, főzelék, pörkölt, tészták. Képzeld el, tegnap este hatan voltak itt vendégségben, és én főztem” – büszkélkedett Kulka, aki azt mondja, ha egyedül van, sokat gondolkodik, és mindig ugyanaz jár a fejében. „A betegség. Hogy nem érzem az arcom jobb felét. Hogy nem mozog a jobb kezem. Hogy mi lett velem” – mondta a színész, akit régi barátai közül kevesen keresnek, szerinte zavarban vannak, de mint mondja, nem neheztel rájuk.
„Talán nem mernek. Régen én is zavarban voltam, halogattam, ha betegeket kellett fölhívni, mert nem tudtam, mit mondjak nekik. Megértem, ha nem hívnak. Zavarban vagyok. Szégyellem magam, beteg vagyok. (…) Természetes, ha fakul a kép. Természetes, hogy elfelejtenek.”
Kulka azonban azt is elárulta, mi tenné igazán boldoggá. Szeretne ismét forgatni. „Azt érzem, jó lenne még filmezni. Igen. Talán egy filmszerep örömet szerezne.”
