Ezek a fideszes döntések akár jól is elsülhettek volna...
|
2017. január 20. 06:54
2017. jan. 20. 06:54
...de mivel szakpolitika helyett is csak "kommunikálnak", kudarc lett belőlük.
Orbán Viktor országlása viszonylag könnyen kiismerhető, teljhatalommal meghozott döntéseit jellemzően három okra lehet visszavezetni:
1. Gyűlölet szítása sérülékeny csoportok ellen, a társadalom feltételezett (a házi kutatóintézetek felméréseiből levezetett) előítéletei mentén, a háború, és vele a Fidesz pillanatnyi támogatottságának fenntartása érdekében
2. Korrupciós csatornák szélesítése, a fideszes közpénztolvajok eléréseinek mélyítése, közvetlen családi és barátai milliárdosok további gazdagítása a magyar adófizetők befizetéseinek, illetve az EU forrásainak kreatív lenyúlásával
3. Demokráciarontó, erőszakos, jogállamot lebontó lépések, a fenti két cél maradéktalan érvényesítése érdekében
Mindemellett vannak azonban az e három, fő motivációs elemet színesítő, eseti egyéb döntések is. Az ideológiáját, tartását, elveit másfél évtizede elvesztő párt random szimbolikus húzásai is ilyenek, illetve némely szakpolitikai köntösben érkező ügy. Utóbbiak közül nem egy akár még sikeres is lehetett volna! Azért kell ezzel foglalkoznunk, mert egyúttal az is kiderült ebből: nem lett volna nagy erőfeszítés jól, az elmúlt hét évnél jobban kormányozni, szakpolitikai alapon, de a Fidesz igazán kísérletet sem tett erre. Holott...
...holott például a trafiktörvény eredeti (később hazugnak, korrupciót leplezőnek bizonyult) indoklásában voltak olyan elemek, amelyekkel józan, nem fideszes polgár is egyetérthetne. Vitatható, de legitim álláspont ugyanis azt mondani, hogy az állam törekszik a dohányzás visszaszorítására, és ezért (nyugati példára) nem a kifli mellett árulja, nem "hétköznapi" termékként kínálja a cigit. Nem az élelmiszerboltban, hanem külön árulják, így nehezebben veszi meg kiskorú, és erős üzenetet is küldünk, miszerint nem jó, nem dohányozz, veszélyes. Végül persze az eredeti cél helyett a modern hűbéres-rendszerek egyik legocsmányabbika épült fel a trafikmutyival.
Szerintem továbbá a napi testnevelésnek is lenne értelme - pontosan azt követően, hogy épült elegendő tornaterem, diplomát szerzett elegendő testnevelő, mindenhol van elérhető és aktív iskolaorvos, menedzselhető az uszodalátogatás... Ehhez képest a folyosói törzskörzés, a tornafüzet (!), az órákon izzadtan aszalódó (nincs idő és/vagy mód fürödni) diákok kudarcos képét látjuk. Lehetne jó is a napi testnevelés, ha azt jelentené, hogy egyenként szűrik ki és ennek megfelelően fejlesztik a közoktatásban (dafke sem hívom hoffmannrózsizmussal köznevelésnek) tanuló gyerekeket fizikai értelemben is. A lúdtalpast és a hanyag tartásút ugyanúgy, mint az atlétát vagy a focistát.
Menjünk tovább! A vasárnapi boltbezárás ostobasága mögött ott volt persze a KDNP kétségbeesett kaparása azért, hogy megmagyarázza, miért is van szükségünk rá (semmiért, egyébként), de volt ott egy valós gond is. Az, hogy a kiskereskedelemben dolgozók egy jelentős részének a munkajogi helyzete rendezetlen, a munkaszervezés és bérezés során visszaélnek a kiszolgáltatottságával. No, persze nem ott, ahol a kormány le akart csapni, nem a "nagyoknál" - egy hipermarket igenis bejelenti a dolgozóit, valós kimutatást készít a munkavégzésükről, míg a "nemzeti" kisbolt, na, az mást "papíroz le" és mást fizet ki, az hétvégén se adja oda a pótlékot, az kummant.
Itt sűrűbb ellenőrzést és szigorúbb szankciókat kellett volna bevezetni - és például utóbbi, a dolgozót kizsigerelő, hétvégi pótléktól elvágó gyakorlat büntetése lehetett volna az, hogy az az adott vállalkozás onnantól meghatározott ideig nem nyithat ki vasárnaponta. Ehelyett egy év kínlódás, közutálat következett, joggal káromolva a kormányt, és külön Semjén Zsolt(ot).
Lenne értelme aztán a CSOK-nak is, ha nem csak azokon segítene, akiknek már eleve van pénze ingatlanra, sőt, most is jó körülmények között élnek.
Kifejezetten büszke lennék egy múzeumi negyedre is, ha azzal például a Nyugati környékének lepusztult felét frissítenék fel, és nem a város tüdejébe, a Ligetbe vágnák bele erőszakosan. Szeretném az úgynevezett nemzeti konzultációkat is, ha valóban a véleményemet kérdeznék, és lenne a válaszomnak hatása, nem pedig manipulatív ál-kérdőíveket küldenének, úgy, hogy még vissza se küldtük a választ, Orbán már el is kezdte a menekültellenes háborút. És ha az jött volna ki, hogy több szírt akarnak a magyarok, akkor visszabontotta volna a kerítést?
Hosszan tudnám még sorolni, de inkább csak annyit ide, ami igazán fontos: ne csapjuk be magunkat azzal, hogy a kommunikáció minden, a szakpolitika semmi. Elképesztően fontos a szakpolitika. Azt lehet aztán "kommunikálni", és annak hiányában dől össze a kampánykommunikáció. Követeljék ki, kormánytól és ellenzéktől is, leírom még egyszer, az ellenzéktől, a "nem kell program" meg "az emberek nem a programra szavaznak" ellenzéktől is a szakpolitikát. Nem a kommunikáción, hanem ezen múlik ugyanis, hogy milyen lesz a kormányzás, milyen lesz az életünk.
1. Gyűlölet szítása sérülékeny csoportok ellen, a társadalom feltételezett (a házi kutatóintézetek felméréseiből levezetett) előítéletei mentén, a háború, és vele a Fidesz pillanatnyi támogatottságának fenntartása érdekében
2. Korrupciós csatornák szélesítése, a fideszes közpénztolvajok eléréseinek mélyítése, közvetlen családi és barátai milliárdosok további gazdagítása a magyar adófizetők befizetéseinek, illetve az EU forrásainak kreatív lenyúlásával
3. Demokráciarontó, erőszakos, jogállamot lebontó lépések, a fenti két cél maradéktalan érvényesítése érdekében
Mindemellett vannak azonban az e három, fő motivációs elemet színesítő, eseti egyéb döntések is. Az ideológiáját, tartását, elveit másfél évtizede elvesztő párt random szimbolikus húzásai is ilyenek, illetve némely szakpolitikai köntösben érkező ügy. Utóbbiak közül nem egy akár még sikeres is lehetett volna! Azért kell ezzel foglalkoznunk, mert egyúttal az is kiderült ebből: nem lett volna nagy erőfeszítés jól, az elmúlt hét évnél jobban kormányozni, szakpolitikai alapon, de a Fidesz igazán kísérletet sem tett erre. Holott...
...holott például a trafiktörvény eredeti (később hazugnak, korrupciót leplezőnek bizonyult) indoklásában voltak olyan elemek, amelyekkel józan, nem fideszes polgár is egyetérthetne. Vitatható, de legitim álláspont ugyanis azt mondani, hogy az állam törekszik a dohányzás visszaszorítására, és ezért (nyugati példára) nem a kifli mellett árulja, nem "hétköznapi" termékként kínálja a cigit. Nem az élelmiszerboltban, hanem külön árulják, így nehezebben veszi meg kiskorú, és erős üzenetet is küldünk, miszerint nem jó, nem dohányozz, veszélyes. Végül persze az eredeti cél helyett a modern hűbéres-rendszerek egyik legocsmányabbika épült fel a trafikmutyival.
Szerintem továbbá a napi testnevelésnek is lenne értelme - pontosan azt követően, hogy épült elegendő tornaterem, diplomát szerzett elegendő testnevelő, mindenhol van elérhető és aktív iskolaorvos, menedzselhető az uszodalátogatás... Ehhez képest a folyosói törzskörzés, a tornafüzet (!), az órákon izzadtan aszalódó (nincs idő és/vagy mód fürödni) diákok kudarcos képét látjuk. Lehetne jó is a napi testnevelés, ha azt jelentené, hogy egyenként szűrik ki és ennek megfelelően fejlesztik a közoktatásban (dafke sem hívom hoffmannrózsizmussal köznevelésnek) tanuló gyerekeket fizikai értelemben is. A lúdtalpast és a hanyag tartásút ugyanúgy, mint az atlétát vagy a focistát.
Menjünk tovább! A vasárnapi boltbezárás ostobasága mögött ott volt persze a KDNP kétségbeesett kaparása azért, hogy megmagyarázza, miért is van szükségünk rá (semmiért, egyébként), de volt ott egy valós gond is. Az, hogy a kiskereskedelemben dolgozók egy jelentős részének a munkajogi helyzete rendezetlen, a munkaszervezés és bérezés során visszaélnek a kiszolgáltatottságával. No, persze nem ott, ahol a kormány le akart csapni, nem a "nagyoknál" - egy hipermarket igenis bejelenti a dolgozóit, valós kimutatást készít a munkavégzésükről, míg a "nemzeti" kisbolt, na, az mást "papíroz le" és mást fizet ki, az hétvégén se adja oda a pótlékot, az kummant.
Itt sűrűbb ellenőrzést és szigorúbb szankciókat kellett volna bevezetni - és például utóbbi, a dolgozót kizsigerelő, hétvégi pótléktól elvágó gyakorlat büntetése lehetett volna az, hogy az az adott vállalkozás onnantól meghatározott ideig nem nyithat ki vasárnaponta. Ehelyett egy év kínlódás, közutálat következett, joggal káromolva a kormányt, és külön Semjén Zsolt(ot).
Lenne értelme aztán a CSOK-nak is, ha nem csak azokon segítene, akiknek már eleve van pénze ingatlanra, sőt, most is jó körülmények között élnek.
Kifejezetten büszke lennék egy múzeumi negyedre is, ha azzal például a Nyugati környékének lepusztult felét frissítenék fel, és nem a város tüdejébe, a Ligetbe vágnák bele erőszakosan. Szeretném az úgynevezett nemzeti konzultációkat is, ha valóban a véleményemet kérdeznék, és lenne a válaszomnak hatása, nem pedig manipulatív ál-kérdőíveket küldenének, úgy, hogy még vissza se küldtük a választ, Orbán már el is kezdte a menekültellenes háborút. És ha az jött volna ki, hogy több szírt akarnak a magyarok, akkor visszabontotta volna a kerítést?
Hosszan tudnám még sorolni, de inkább csak annyit ide, ami igazán fontos: ne csapjuk be magunkat azzal, hogy a kommunikáció minden, a szakpolitika semmi. Elképesztően fontos a szakpolitika. Azt lehet aztán "kommunikálni", és annak hiányában dől össze a kampánykommunikáció. Követeljék ki, kormánytól és ellenzéktől is, leírom még egyszer, az ellenzéktől, a "nem kell program" meg "az emberek nem a programra szavaznak" ellenzéktől is a szakpolitikát. Nem a kommunikáción, hanem ezen múlik ugyanis, hogy milyen lesz a kormányzás, milyen lesz az életünk.
