Felerősödtek a mentális betegségek a vírus miatt
Felerősödtek a mentális betegségek, a depressziós tünetek, és a függőség is fokozódott a koronavírus-járvány miatt.
A pszichológus ezt a járvány miatti bizonytalansággal és az elszigeteltséggel járó feszültséggel magyarázta.
A bizonytalanság szerinte annak ellenére is megmarad, hogy lecsengőben van a járvány, hiszen az emberek tartanak a második hullámtól, és attól, hogy addig tart a járvány, amíg nem lesz vakcina a vírus ellen.
A szorongáshoz nagyfokú biztonságvesztés társul. Nem tudhatjuk, meddig kell a fertőzés árnyékában élnünk, milyen veszteségekkel kell számolnunk, hogyan alakulnak át a mindennapjaink. Egyáltalán: mi és szeretteink egészségesen vészeljük-e át a járványt. Nem látjuk a vírust, nem tudjuk, merre jár, ki vagyunk-e aktuálisan téve a veszélynek. Biztos tudás hiányában, „belső mozi” veszi át az irányítást. Nehezen kontrollálható fantáziatevékenység indulhat be, amely rendszerint súlyosan fenyegető jövőt fest, és ez a kép a valóság helyébe léphet.
A szorongás sokszor akkor erősödik, mikor a tudatos kontroll gyengül. Éjszaka alvászavar, fenyegető álmok formájában jelenhet meg. Korábban joggal gondoltuk, hogy életünk irányítása a mi kezünkben van. Mi hozzuk meg a döntéseinket – még ha sokszor nehezen is. Mi éljük át ennek következményeit, és vonjuk le a tanulságokat. Ma ez a helyzet alapvetően megváltozott.
Minden nap új intézkedések születnek, amelyek előírják számunkra, hogy mit tehetünk, merre járhatunk, kivel léphetünk kapcsolatba, milyen orvosi vizsgálatokra és kezelésre tarthatunk igényt, milyen hivatalos ügyeket intézhetünk, milyen közösségi programokon vehetünk részt, stb. A médiát elárasztják – a hírek mellett – a helyes és elvárt viselkedés szabályai, előírásai. A kontaktusok számát csökkentendő, bezárták az oktatási intézményeket, szórakozó helyeket, éttermeket, sportcentrumokat stb. A dolgozókat lehetőleg otthoni munkavégzésbe irányítják. A szülők számára – gyermekeik védelmében – a legkevesebb kontaktussal járó, otthoni önkéntes karantént javasolják.
Ezek az intézkedések – a fertőzésveszély eredményes csökkentése mellett – lelki és a kapcsolatokban megjelenő következményekkel is együtt járnak. Az identitásunk meghatározó elemét képező munkánk, hivatásunk felfüggesztése a kompetenciaérzés sérülésével, súlyos elbizonytalanodással járhat. A kényszerű otthonlétet sokan nem pihenésnek, hanem korlátozásnak élik meg, hiszen nem ők választották, nem ők döntöttek így.
A kapcsolatok elvesztése az izoláció nyomasztó érzésével, szeparációs szorongás feléledésével járhat. A kényszerű összezártság erősítheti az egymásba kapaszkodást, biztonságkeresést, de súlyos konfliktusoknak, feszültségeknek is lehet a forrása.
Forrás: webbeteg.hu
