Maradj csendben! Jót fog tenni…

Foglár Noémi 2019. július 18. 16:02 2019. júl. 18. 16:02

„Az egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy a belső csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját. Ez a belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes elindítani az életedben!” (Rácz Zsuzsa, író)

Legtöbbünk életében nem kap elegendő szerepet a csend. Már a reggeli készülődés alatt zenét hallgatunk vagy bekapcsoljuk a televíziót, majd munkába menet is szól a rádió. Napközben impulzusok sokasága ér minket, emberek vesznek körbe, ilyenkor esélyünk sincs a csendre.

Azonban hazaérve megtehetnénk, hogy nem nyúlunk rögtön valamelyik távirányító után, hanem szánunk magunkra pár percet, magunkban. Minimalizálhatnánk a külső ingereket, de többnyire nem tesszük, mert menekülünk önmagunk, a gondolataink elől.

Teremtsük meg a csendet, kezdjünk el befelé figyelni!

Sokan vagyunk, akik irtózunk a csendtől, mert azt - tudat alatt - a magányosság érzetével párosítjuk. A pszichológusok ezt azzal magyarázzák, hogy gyermekkorunkban a családtagok jelenléte, tevékenységeik hangjai nyújtottak biztonságot, s ez a beidegződés okozhatja még felnőttkorunkban is azt a kényszert, hogy állandó zajban töltsük mindennapjainkat. Azonban a csend nem egyenlő a magánnyal! Ennek tudatosítása magunkban az első lépés a csend megteremtése felé.

A hangok, melyeket nem akarunk meghallani

Sokan azt tapasztaljuk, hogy ha csend vesz bennünket körül, nyugtalanító hangok, párbeszédek jelennek meg gondolatainkban. Az első reakció, a félelem az, ami ilyenkor arra sarkall, hogy más zajhatásokkal elnyomjuk az aggasztó jelenséget.

Ez azonban csak tüneti kezelés, hangjaink, démonaink ettől még nem szűnnek meg, csupán elnyomjuk azokat. Meg kell tanulnunk szembenézni velük, megismerni és elfogadni őket. Fontos, hogy tudjuk, nem vagyunk elveszettek belső zűrzavarunk kavalkádjában, hanem csupán megfigyelőként vagyunk jelen saját elménkben, akik saját szándékunk szerint irányítjuk rá vagy fordítjuk el a figyelmünket egy-egy gondolatról.

A csend gyümölcse

Ha már képesek vagyunk mindenféle külső zajhatást kizárva befelé figyelni, egy más, szabadabb tudatállapotba kerülünk, amelyben már nincs szükségünk tovább olyan kapaszkodókra, amik megmentenek bennünket saját magunk mélyebb megismerésétől. Mi magunk döntjük el, mire irányítjuk figyelmünket, mire fordítjuk energiáinkat, s ez hosszú távon jelentősen javítani fogja életminőségünket.

Forrás: Hírklikk