Valahol Európában
Ezzel a címmel forgatott 1947-ben filmet Radványi Géza, Márai Sándor öccse. Bár a film formailag a második világháború idején játszódik, valójában a háború utáni, eldurvult világot, az általános nyomort és éhezést jelenítette meg, ahol árvák csavarogtak, és a felnőttek üldözték a szabadságra vágyó gyerekeket. Erről a közegről, az 1945 utáni Magyarországról, ahonnan szinte egyszerre emigrált Radványi és Márai is, nem tudunk eleget.
Felületesen ismerjük például azt is, hogy mi történt a holokausztot túlélt zsidókkal és pontosan miként alakult a huszadik század egyik legrosszabb emlékezetű magyarországi rendszere, a Rákosi Mátyás vezette „népi demokrácia”. Pelle János most megjelent könyve új forrásokat feltárva, vizsgálja azt a két esztendőt, 1945-öt és 1946-ot, amikor beérett a „gyűlölet vetése”, és eldurvult az új típusú, kommunistaellenes antiszemitizmus, amely irracionális hisztériák, pogromok és lincselések formájában jelent meg.
Arról, hogy mi történt a holokauszt alatt, sokat, talán túl sokat is olvashattunk. De arról, hogy miért történt az, ami történt, sokkal bizonytalanabb a tudásunk. Ezért is fontos feltárni és elemezni mindazt, amit a munkaszolgálatból megszökött, vagy a táborokból visszatért zsidók átéltek Kelet-Európában. Miután véget ért a második világháború, a fasiszta szervezeteket betiltották, a zsidókat diszkrimináló törvényeket eltörölték. Mégis fellángolt a vérvádas gyűlölet, amiben a még mindig érezhető lélekmérgezésen, meg a súlyos politikai és gazdasági válságon kívül, szerepet játszott a hatalomra törő kommunista párt burkoltan antiszemita politikája is. Magyarországon a politikai rendőrség provokációi nagyban hozzájárultak a helyzet elmérgesedéséhez, pogromhoz és egy szörnyű, kettős „népítélethez” vezettek. Minderről évtizedeken át nem lehetett beszélni, mert a párt titkolta szennyes múltját, de azért sem, mert ártott volna a magyar nemzet „önbecsülésének”.
Pelle János az 1990-es rendszerváltás óta foglalkozik a témával, tömérdek új forrást tárt fel, közreműködött két dokumentumfilm készítésében is. Könyvében elemzi a zsidógyűlölet mélylélektani és szociálpszichológiai összetevőit, majd sorra veszi a sokkoló magyarországi eseményeket és elemzi zavaros hátterüket.
Új szempontok szerint elemzi a teljesen, vagy jórészt elhallgatott botrányos ügyeket: a kaposvári és hajdúszoboszlói hisztériákat, a „népítéletet” Szegváron, a Teleki téri tömeghisztériát és lincselési kísérletet, a pogromot Kunmadarason, a makói zsinagóga felgyújtását. Eredeti források alapján, a résztvevőkkel készített interjúkkal rekonstruálja az ismételt lincselésbe torkolló miskolci munkástüntetéseket.
A könyvet olvasva, megdöbbenünk azon, milyen keveset tudtunk eddig a mai szemmel nézve annyira lényeges, akkor elhallgatott eseményekről.
