Hol a boldogság mostanában?
Az április 8-ai sokk után kóvályog az ember és keresi a fogódzókat. Néha az Élet ilyenkor segít. Máskor nem, de most valahogy megérezte a fájdalmam. A családi kötelék ereje erős és vigasztal.
Valahogy minden összejött. Az ország úgy áll, ahogy. Új harcmodorra kell felkészülni, mert így akkor sem maradhat. Ráadásul Marci fiam három hónapig külföldön dolgozik, képezi magát. Rettenetesen hiányzik, akkor is, ha beszélünk és írunk, napjában többször is. Balázs fiam pénteken ballagott az újbudai József Attila Gimnáziumban, kapott könyvet, oklevelet, holnap kezdi az érettségit. Megint aggódhatok.
És mégis. A két fiam megható, szeretetteljes üzenetváltása könnyet csal a szemembe. Büszke vagyok és boldog. Micsoda remek srácok, sőt, emberek! Ráadásul Balázs a ballagás reggelén elővesz egy bakelit lemezt. Ki tudja honnan, de eszébe jut, hogy valamikor elmondtam neki: amikor én készültem a ballagásomra, kötöttem a nyakkendőm - 36 éve - akkor a V' Moto-Rock Gyertyák című nagylemeze szólt. Felteszi, elém áll, és közli: a kör bezárult.
Ezek miatt kell talpra állni és menni tovább.
