Jó ötlet! Párbeszéd: tanári szabad év
|
2017. december 2. 07:25
2017. dec. 2. 07:25
Ezen a héten a Párbeszéd jó ötletét méltatom, akik egy bevált és nagyon hasznos módszerrel segítenének a pedagógusokon.
A választásokig minden héten valamelyik ellenzéki párt programjából emelek ki egy-egy szimpatikus, szerethető, praktikus, innovatív elemet. Nem az általános "demokráciavédést" meg semmitmondó jókívánságokat, hanem konkrét ígéreteket. Olyat, ami alkalmas arra, hogy egy szavazó azt mondja, örülne, ha ez megvalósulna. Oldalt kattintható a már bemutatott jó ötletek sora, ma a Párbeszéd "Mindenki számít!" című programjából hoztam az alábbi javaslatot:
"A KIÉGÉS ELKERÜLÉSÉNEK ÉRDEKÉBEN BEVEZETJÜK A SZABAD ÉVET A TANÁROK SZÁMÁRA, HOGY 7-8 ÉVENTE LEHETŐSÉGÜK NYÍLJON A SZAKMAI MEGÚJULÁSRA."
Ez egy jó, külföldön (nyugaton, naná) már bevált ötlet - és a totális ellentéte annak, ami ma folyik a közoktatásban. A pedagógus a Párbeszéd vonatkozó elképzelése alapján nem egy futószalagos robot, aki mechanikusan tömködi be az egyeninformációt a gyerekagyakba. Autonóm, reszponzív értelmiségi, aki együtt fejlődik a világgal, és mindig azt és úgy azt tanítja, ami és ahogy a legjobb a diákjai számára. Ehhez pedig az is szükséges, hogy időről-időre, körülbelül minden második, végig kísért évfolyam után tartalmas szünetet tartson. Ez a szabad év messze nem "csak" tanulmányi/alkotói szabadságot, és nem is pusztán passzív pihenést jelent - de ezeket is, helyesen. Egy jó tanár ugyanis mindig teljes valójában, teljes személyiségével van jelen a munkájában, és ugyanezért kell ezt komplex módon, rendszeresen frissíteni és fellazítani. 7-8 évente adjuk meg neki a lehetőséget, hogy fizetett szabadságra menjen, egy tanévet kihagyva!
Fontos ugyanis, hogy "visszaengedjük" a felnőtt társadalomba. Akkor tud adekvát módon reagálni a gyerekekre, ha nem csak az ő világukban él, hanem időről-időre tartósan kiszakad onnan. Olyan emberekkel veszi körül magát, akik nem tőle várják a válaszokat, akikkel azonos a helye a hierarchiában. És igen, jár neki a passzív elvonulás, pihenés is, ma ugyanis a közoktatás minden szereplőt, diákot és pedagógust is bűnösen túlterhel.
Ugyanez az év alkalmas arra, hogy a tudását felfrissítse, új dolgokat tanuljon. Szakmai továbbképzések, végre nem a tanítási időből lecsípve, nem csak letudósan Budapestre rohanva, hanem komolyan rászánva az időt. Nyelvtanulás, új szakmai források felfedezése. Külföldi utazás, szakmai és privát, a munka során felhasználható élmények szerzése. Olyan tanárokra van szükség, akiknek munkával töltött, aktív évtizedeik alatt megadatott, hogy a Bolognai Egyetemen lapozzák át azokat a forrásokat, eredetiben, amelyekről aztán generációknak tudnak mesélni, akik személyes példával tudják bizonyítani a rájuk bízott gyerekeknek, hogy érdemes tanulni; akinek nem a csengő szabja meg egész életét, hanem evett már panzerottit a tenger mellett, jutott neki lagom és fika (nem az) Svédországban, és pontosan tudja, hogy arról, amit ő ma tanít, mit mondanak német, francia, holland kollégái.
Ma Magyarországon a tanárok kevesen vannak, munkafeltételeik rosszak, az állam nem becsüli meg eléggé őket. Kiégés, pálya- és/vagy országelhagyás a sorsa sokaknak. A szabad év ezen sokat tudna változtatni - aki pedig egy jobb, szerethetőbb, sikeresebb Magyarországot akar, annak ezt az álmot a pedagógusokkal kell kezdeni valóra váltani. A szabad év egy jó ötlet a Párbeszédtől. Nagyon jó lenne, ha megvalósulna.
Jövő héten egy újabb párt újabb javaslatával jövök.
"A KIÉGÉS ELKERÜLÉSÉNEK ÉRDEKÉBEN BEVEZETJÜK A SZABAD ÉVET A TANÁROK SZÁMÁRA, HOGY 7-8 ÉVENTE LEHETŐSÉGÜK NYÍLJON A SZAKMAI MEGÚJULÁSRA."
Ez egy jó, külföldön (nyugaton, naná) már bevált ötlet - és a totális ellentéte annak, ami ma folyik a közoktatásban. A pedagógus a Párbeszéd vonatkozó elképzelése alapján nem egy futószalagos robot, aki mechanikusan tömködi be az egyeninformációt a gyerekagyakba. Autonóm, reszponzív értelmiségi, aki együtt fejlődik a világgal, és mindig azt és úgy azt tanítja, ami és ahogy a legjobb a diákjai számára. Ehhez pedig az is szükséges, hogy időről-időre, körülbelül minden második, végig kísért évfolyam után tartalmas szünetet tartson. Ez a szabad év messze nem "csak" tanulmányi/alkotói szabadságot, és nem is pusztán passzív pihenést jelent - de ezeket is, helyesen. Egy jó tanár ugyanis mindig teljes valójában, teljes személyiségével van jelen a munkájában, és ugyanezért kell ezt komplex módon, rendszeresen frissíteni és fellazítani. 7-8 évente adjuk meg neki a lehetőséget, hogy fizetett szabadságra menjen, egy tanévet kihagyva!
Fontos ugyanis, hogy "visszaengedjük" a felnőtt társadalomba. Akkor tud adekvát módon reagálni a gyerekekre, ha nem csak az ő világukban él, hanem időről-időre tartósan kiszakad onnan. Olyan emberekkel veszi körül magát, akik nem tőle várják a válaszokat, akikkel azonos a helye a hierarchiában. És igen, jár neki a passzív elvonulás, pihenés is, ma ugyanis a közoktatás minden szereplőt, diákot és pedagógust is bűnösen túlterhel.
Ugyanez az év alkalmas arra, hogy a tudását felfrissítse, új dolgokat tanuljon. Szakmai továbbképzések, végre nem a tanítási időből lecsípve, nem csak letudósan Budapestre rohanva, hanem komolyan rászánva az időt. Nyelvtanulás, új szakmai források felfedezése. Külföldi utazás, szakmai és privát, a munka során felhasználható élmények szerzése. Olyan tanárokra van szükség, akiknek munkával töltött, aktív évtizedeik alatt megadatott, hogy a Bolognai Egyetemen lapozzák át azokat a forrásokat, eredetiben, amelyekről aztán generációknak tudnak mesélni, akik személyes példával tudják bizonyítani a rájuk bízott gyerekeknek, hogy érdemes tanulni; akinek nem a csengő szabja meg egész életét, hanem evett már panzerottit a tenger mellett, jutott neki lagom és fika (nem az) Svédországban, és pontosan tudja, hogy arról, amit ő ma tanít, mit mondanak német, francia, holland kollégái.
Ma Magyarországon a tanárok kevesen vannak, munkafeltételeik rosszak, az állam nem becsüli meg eléggé őket. Kiégés, pálya- és/vagy országelhagyás a sorsa sokaknak. A szabad év ezen sokat tudna változtatni - aki pedig egy jobb, szerethetőbb, sikeresebb Magyarországot akar, annak ezt az álmot a pedagógusokkal kell kezdeni valóra váltani. A szabad év egy jó ötlet a Párbeszédtől. Nagyon jó lenne, ha megvalósulna.
Jövő héten egy újabb párt újabb javaslatával jövök.
