A 14. hét ürügyén

Kéri László 2016. április 10. 11:51 2016. ápr. 10. 11:51

Amikor benne élsz, nem is oly könnyű megkülönböztetni a mesterséges balhékat azoktól, amelyek maguktól is komolyan veendőek. S hogy még tovább bonyolítsuk: van az úgy, hogy a kreált, szűk körű műhelyekben kieszelt botrányok/ügyek viharos gyorsasággal átalakulhatnak valódi ügyekké. ( Az idei évben e típusból különösen terebélyes lett a felhozatal - az uszodai ügyektől a kopasz-brigádok aktivitásáig.)

Az éppen magunk mögött hagyott héten is meglehetősen szélesre nyílott a skála, mit is vegyünk komolyan? Nem kellett volna elmélyültebben elgondolkodnunk például a félidős mérlegeken? Éppen két éve voltak a legutolsó választások, s ha még van remény a jelenlegi szabályok érvényben maradására, akkor talán két év múlva lesz a következő csata. Lett volna mit elemeznünk.

Ehhez képest, valakik úgy gondolták, hogy érdemes elindítani a következő köztársasági elnök személye felőli nyilvános diskurzust. Az elmúlt napokban tucatnyi írás/találgatás jelent meg az ügyben, hogy vajon kit fog Orbán Viktor megálmodni Áder János legalkalmasabb utódaként? Három napon át ízlelgették Kövér László esélyeit, majd áttértek Balog Zoltán személyére.

Mit lehet kezdeni az ilyen jellegű, mesterséges politika-teremtő kísérletekkel? Érdemes-e magát komolyan vevő elemzőnek belevetnie magát ebbe a gyanúsan nem-aktuális "esemény-gyártásba?" Lesz még egy évünk, rémálmaimban látom már a hetenkénti ütemterv fokozatait...

Kósa Lajos pl. milyen szórakoztató jelölt lenne... két hét nyereség a médiának. Vagy, vessük el a sulykot még jobban: modernizálni ezt a megáporodott szerepkört Deutsch Tamás meglebegtetésével... Esetleg a nemzeti egység magasabb szintre emelése érdekében: mi lenne, ha...Fodor Gábor végre magának is megfelelő helyet kaphatna?

Van még idő, s van még bőven választék- főleg, ha ragaszkodunk a legszűkebb körön belüli megoldások kizárólagosságához.