A Trianoni emlékmű olyan, mint egy területi követelés

Amit a Fidesz csinál, egy, az élet majdnem minden területére kiterjedő, Budapestről finanszírozott kisebbségi társadalom kiépítése, amely nehezen összeegyeztethető az autonómia elérésének vágyával, és ami lehetőséget ad a „magyar kártya” használatára a környező országok politikájában – mondta Egry Gábor a Politikatörténeti Intézet főigazgatója, aki egy uniós kutatási projektet vezet az Osztrák-Magyar monarchia utódállamaira kiterjedően, az 1916-1930 közötti időszakban.

A jelenlegi és régebbi kutatási eredményeik is azt mutatják, hogy a társadalmi tapasztalatok nem mindig egyeznek a jobboldali fájdalom- és sérelempolitika elemeivel, ugyanis „bár valóban voltak olyan magyarok, akik rosszabb helyzetbe kerületek Trianon után, de olyanok is, akik megtalálták a lehetőséget például a román állami közigazgatásban, és így jegyzők, körjegyzők lettek – mutatott rá a történész a valóság egy másik szegletére.

Furcsa mód, a Trianoni emlékmű éppen a Politikatörténeti Intézet előtt, az Alkotmány utcában épül, amely azon kívül, hogy szimbolikájában zarándokhelynek felel meg, nem a magyar közösségeket állítja középpontba, hanem területeket. Az 1913-as településnév listát vésték a falára, amely olyan magyarosított nevű helységeket is tartalmaz, ahol soha nem éltek magyarok.