Kormány, családpolitika, törvénymódosítás, duplagondol

Millei Ilona 2020. november 13. 07:32 2020. nov. 13. 07:32

Kihasználva a járványhelyzetet, és azt, hogy az ellenzék megszavazni készül a felhatalmazást, a kormány majd’ 40 törvénymódosítást ömlesztett a Ház elé november 10-én, egyetlen éjszaka alatt, köztük olyanokat, mint az Egyenlő Bánásmód Hatóság megszüntetése, a családok védelméről szóló alaptörvény módosítása. A választási törvény módosításáról szóló javaslatot Semjén Zsoltnak sikerült éjfél előtt mindössze egy perccel benyújtania. Miközben az ellenzék – a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd – közös nyilatkozatban követeli Orbántól a törvénymódosítások visszavonását, a Fidesz máris baloldali hangulatkeltésről beszél. Gulyás Gergely a Kormányinfón kijelentette, az égvilágon semmi köze az ellenzékhez a választási törvénymódosításnak, ahogy azt is, „A közélet a járvány időszakában sem mentes a kisstílű vitáktól”. Ki tudja, miért, nekem meg eszembe jutott egy könyv, amit még ma minden magyar állampolgárnak el kellene olvasnia.

Varga Judit, igazságügyi miniszter  Facebook-oldalán számolt be arról, hogy az Alaptörvény módosításáról nyújtott be törvénytervezetet a kormány november 10-én, kedd este, a veszélyhelyzeti törvény megszavazása után. A tervezet két módosítása is a családfelfogásról és a gyermeknevelésről szól. Egyfelől belekerülne az Alaptörvénybe, hogy „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”  Illetve az, hogy „az anya nő, az apa férfi”.

„A nyugati világban tapasztalható új, modern ideológiai folyamatok – amelyek a férfi és női nem teremtettsége iránt ébreszt kétségeket – azonban veszélyeztetik a gyermekek Alaptörvényben foglalt egészséges fejlődéshez való jogát. Ahhoz, hogy garantálható legyen a gyermekeknek ez a külön nevesített joga, biztosítani szükséges a gyermek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, amelyet az államnak a rendelkezésére álló összes eszközzel meg kell védenie. A születési nem adottság, amelyet megváltoztatni nem lehet: az emberek férfinak vagy nőnek születnek” – olvasható az indoklás.

*

Novák Katalin,  a családokért felelős tárca nélküli miniszter november 12-én az M1 aktuális csatornán emlékeztetett arra: a csecsemőgondozási díj (csed) júliustól a bruttó bér száz százalékára emelkedik, így az édesanyák a gyermek születését követő első fél évben többet keresnek majd, mint amikor még dolgoztak. A csed összege azoknak is emelkedik, akiknek július előtt születik meg gyermekük, és az új szabályozás életbe lépésekor igénybe veszik a juttatást. A Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában arról beszélt: a csed összegének emelése nem csak anyagilag, hanem erkölcsileg is nagyobb megbecsülést jelent a nőknek. A családvédelmi alaptörvény módosításáról a tévében úgy vélekedett: fontos leszögezni alapvető dolgokat, mint például, hogy a születési nemet nem lehet megváltoztatni, hogy az édesanya nő, az édesapa férfi, és hogy a házasság egy nő és egy férfi kölcsönös elhatározásán alapuló szeretetközösség. Azt mondta, ezek evidens dolgok, de sok helyen ezeket rengeteg irányból támadják.   

*

„A Párt persze azt hirdette, hogy megszabadította a prolikat a láncaiktól. A Forradalom előtt a kapitalisták förtelmesen elnyomták, éheztették és korbácsolták őket, az asszonyokat arra kényszerítették, hogy szénbányákban dolgozzanak (valójában még most is dolgoztak asszonyok a szénbányákban), a gyerekeket hatéves korukban bekergették a gyárakba. Ezzel egyidejűleg azonban, híven a duplagondol elvéhez, a Párt úgy vélekedett, hogy a prolik alacsonyabb rendű lények, akiket igában kell tartani, mint az állatokat, néhány egyszerű rendszabály segítségével.

Valójában nagyon keveset tudtak a prolikról. Nem is volt szükséges sokat tudni róluk. Amíg dolgoznak és szülnek, egyéb tevékenységüknek semmi jelentősége nincs. Magukra hagyva, mint az Argentína síkságain szabadjára eresztett barmok, visszatértek egy számukra természetes bűnek tűnő, ősi életmódhoz. Megszülettek, felnőttek a csatornákban, tizenkét éves korukban dolgozni mentek, átestek a szépség és a nemi vágy gyorsan elvirágzó időszakán, húszéves korukban házasságot kötöttek, harmincéves korukban a középkorukat élték, s legtöbbjük hatvanéves korára meghalt. Nehéz testi munka, az otthon és a család gondja, a szomszédokkal való apró viszályok, mozi, futball, sör és főleg kártya töltötte ki életüket. Nem volt nehéz ellenőrzés alatt tartani őket. A Gondolatrendőrség néhány ügynöke mindig köztük forgolódott, álhíreket terjesztett és eltette láb alól azt a néhány egyént, akiről feltételezhető volt, hogy veszedelmessé válhat; de meg sem próbálták beoltani őket a Párt ideológiájával. Nem volt kívánatos, hogy a proliknak fejlett politikai érzékük legyen. Minden, amit elvártak tőlük, csak valamiféle primitív patriotizmus volt, amelyre hivatkozni lehetett, valahányszor szükségessé vált, hogy többórai munkára vagy kisebb fejadagokra fogják őket.  (…)

A múlt megváltoztatása két okból szükséges. Ezek közül az egyik másodlagos, s hogy úgy mondjuk, óvintézkedés jellegű. E másodlagos ok az, hogy a párttag, akárcsak a proletár, részben azért tűri el a jelenlegi állapotokat, mert nincs mivel összehasonlítania őket. El kell vágni őt a múlttól, éppúgy, mint az idegen országoktól, mert azt kell hinnie, hogy jobban él, mint az ősei, s hogy az anyagi jólét átlagszínvonala állandóan emelkedik. A múlt kiigazításának sokkal fontosabb indítéka azonban az, hogy meg kell őrizni a Párt csalhatatlanságát. (…) Ez nemcsak azt jelenti, hogy mindenféle szónoklatot, statisztikát, feljegyzést állandóan az adott helyzethez kell igazítani s így mutatni meg, hogy a párt jóslatai minden esetben beteljesedtek. Azt is jelenti, hogy soha nem ismerhető be semmiféle változás sem az elméletben, sem a politikai vonalvezetésben. Mert aki megváltoztatja véleményét vagy éppen a politikáját, gyengeségről tesz tanúságot. (…) S ha a tények mást mondanak, akkor a tényeket kell megváltoztatni. Ilyenformán állandóan újraírják a történelmet. A múltnak ez a napról-napra folyó meghamisítása, amelyet az Igazság-minisztérium hajt végre, éppoly szükséges a rendszer szilárdságához, mint az elnyomó és kémkedő tevékenység, amelyet a Szeretet-minisztérium végez. A múlt megváltoztathatósága az Angszoc fő tétele.(…) Óbeszélül ezt az eljárást, elég szókimondóan „valóságszabályozásnak” nevezik, Újbeszélül duplagondol a neve, jóllehet a duplagondol fogalmába még sok minden beletartozik. A duplagondol azt a képességet jelenti, hogy valaki egyidejűleg két, egymásnak ellentmondó nézet birtokában van, s mindkettőt elfogadja.  A pártértelmiség tudja, hogy milyen irányba kell megváltoztatnia emlékeit; tehát azt is tudja, hogy tréfát űz a valósággal; a duplagondol alkalmazásával azonban mindjárt meg is nyugtatja magát, hogy a valóságon semmilyen csorba nem esett.”  (Orwell: 1984)