Volt egyszer egy... politika - 3. rész: „Ezek szerint szobatiszták lettünk”
A magyar sajtó afféle csodaként kezeli, hogy mennyire komoly tárgyalások előzték meg Németországban a szociáldemokraták, a zöldek és a liberálisok kormányalakítását. Szinte rácsodálkoztak, hogy jé, így is lehet kormányt alakítani, de jó volna, ha ez itthon is hasonlóan történne. Csakhogy elfelejtkeztek arról, hogy volt már ilyen! 1994-ben ugyanis még tudtuk, hogy milyen a parlamenti demokrácia, és annak megfelelően viselkedtünk – reméljük, így lesz ez 2022-től is. Az 1994-es kormányalakítás történetét az „Azok a koalíciós évek” című könyvemben dolgoztam fel dokumentumok alapján, s most ennek segítségével szeretném felidézni azokat a ’94-es nyári napokat. Akit érdekel és van türelme, kérem, kövesse majd történetünket – s ha eközben olyan érzése támadna, hogy valójában ez 2022-ről is szól, akkor biztosíthatom felőle: nem téved.
3. rész
„Ezek szerint szobatiszták lettünk”
1994. június 14-én az MSZP és az SZDSZ megegyezett a közös kormányzás működési szabályaiban és intézményes biztosítékaiban. A tervezetet Magyar Bálint és én dolgoztam ki, s mint ahogy Frei Tamás írta a 168 órában, a szárszói találkozón véglegesítettük Farkasházyék verandáján, a jelen lévő művészek, újságírók, értelmiségiek izgatott érdeklődése közepette. A szakmai tárgyalások és az ezt kiegészítő, a kormányzati struktúráról szóló tárgyalások a következő napokban albizottságokban folytak. Érdemi nézetkülönbség két ügyben mutatkozott: egyrészt az önkormányzatok kapcsán, döntően a megyei önkormányzatok jogosítványai körül (az SZDSZ hagyományosan a gyenge megye elkötelezettje volt, míg az MSZP erősíteni kívánta a megyéket az érvényes szabályokhoz képest), másrészt néhány közjogi kérdésben.
A június 14-től 22-ig tartó szakmai viták közben a kormányzati struktúrával foglalkozó kéttagú bizottság (Kuncze Gábor és én), illetve a két pártelnök közötti informális egyeztetés során többé-kevésbé kialakult az alakuló kormány struktúrája, ideértve a miniszteri és politikai államtitkári posztok pártok szerinti elosztását is. A személyi kérdésekről, illetve a tárcák minisztereinek és politikai államtitkárainak jelölési jogáról még a koalíciós megállapodás előre meghirdetett aláírásának napján is vita folyt azonban, s a végső forma, a miniszterek névsora csak ekkor állt össze. Idézem a Pető Iván és köztem zajló párbeszédet az akkor készült jegyzőkönyv alapján:
„Pető: Az első pont a koalíciós szerződésben a miniszterek közös kijelölése?
Szekeres: Igen.
Ez néhányszor megismétlődik...
Majd Pető, konzultálva Kunczéval, Magyarral, Hackkal: Rendben.
Szekeres: Ezek szerint szobatiszták lettünk.”
Az, hogy a miniszterek közös jelölésével kezdődött a felsorolás a megállapodásban azt jelentette, hogy a miniszterelnököt nem közösen jelöljük. Az SZDSZ elfogadta, hogy nincs beleszólása abba, hogy a mandátumok 54 azázalékával rendelkező MSZP kit állít miniszterelnöknek. Sőt, „a koalíciós megállapodás a miniszterelnök jogállását nem érinti” (koalíciós megállapodás 2. 1. 1.), fogalmaztuk meg Magyar Bálinttal együtt!
(Folyt. köv.)
Az 1. rész ide kattintva olvasható.
Az 2. rész ide kattintva olvasható.
