1956-ra emlékeztetik a belorusz események Paul Lendvait
A Beloruszban zajló drámai események és a negyedszázada hatalmon lévő Aljakszandr Lukasenka súlyos következményekkel járó téves számításai Lendvai Pál neves osztrák publicistát 1956-ra emlékeztetik. A Csepel Művek egy pártgyűlésén Kiss Károlyt, a KB titkárát „ellenforradalmai veszélyre” figyelmeztették, és ő azonnal kijelentette: „egy ilyen kísérletet 30 perce alatt likvidálni tudunk”. Ám 13 nappal később, a népfelkelés által létrehozott többpártrendszert csak az orosz tankok tudták legyőzni.
Az egykori kolhozelnök sokéves személyes uralmát az 1991 óta független országban persze nem lehet összehasonlítani egy megszállt csatlós állam kommunista hatalmi monopóliumával, de a vezető ellenzéki személyiségek távolléte ellenére kitartó tömeges tiltakozások láttán, tévedés lenne a diktatúrák erejében bízni – írja Lendvai a Der Standard-ban.
Belorusz egy szövetségi szerződés révén, szorosan kötődik Oroszországhoz katonailag és gazdaságilag. A szorongatott diktátor mindeddig rendőri erőszakkal meg tudta akadályozni rezsimje összeomlását, és a „külföldi összeesküvésekre” való célzásokkal és Putyinnal folytatott több telefonbeszélgetésével világossá tette, hogy ha muszáj, az orosz elnöktől kér segítséget.
Putyin szeretné megakadályozni a Moszkva számára stratégiailag fontos államban a Lukasenka-rezsim kaotikus összeomlását, és még inkább egy demokratikus átalakulást. Opciói között szerepel a bukott diktátor befogadása. Nagyon fontos, hogy a még békés belorusz ellenzék ne szolgáltassa „a nyugattal való összeesküvés” ürügyét a beavatkozáshoz. A Trump-kormány közömbös az ügyben, ezt Mike Pompeo külügyminiszter Európában elmondott beszédei is mutatják.
Az EU-nak nincsenek eszközei ahhoz, hogy közvetlenül segítse a demokratikus ellenzéket, és/vagy rábírja Lukasenkát, hogy letegyen az erőszakról. Ám sürgősen cselekedni kell, a rendkívüli csúcson minimum követelni kell a fogvatartott tüntetők szabadon bocsátását, új választások megtartását – nemzetközi megfigyelők részvételével –, és fájó szankciókat kell hozni. „Az idő sürget, mert a meggyengült, de mindenre képes uralkodó elleni tiltakozások bármikor súlyos következményekhez vezethetnek, akár vérfürdőhöz is” – figyelmeztetett Lendvai.
