A bíróságok meglehetős bátorságot tanúsítanak a hatalommal szemben
A nemzeti konzultáció kérdései várhatóan érintik majd a bíróságokat is. Ezzel kapcsolatban kérdeztük a kormánnyal korábban hadakozó egykori bírót, Szepesházi Pétert. A jelenleg ügyvédként dolgozó jogász a Hírklikknek beszélt arról, hogy miért csípik a kormány szemét a bíróságok, de szóba került Gyöngyöspata, a börtönbiznisz és a Szeviép-ügy is.
– Küszöbön az újabb nemzeti konzultáció, és bár nem ismerjük még a lakosságnak szánt kérdéseket, nagy a valószínűsége, hogy a bíróságokról is szó lesz majd bennük.
– Abszolút. A hírek is erről szólnak, és a Szeviép-üggyel meg a gyöngyöspatai kártérítések kapcsán, nagyon megtalálták a bírákat. És ugyan én a bíróságok teljesítményét az elesettek, a devizahitelesek, menekültek, bántalmazottak esetében nem tartom megfelelőnek, de általában a hatalommal szemben meglehetős bátorságot tanúsítanak. Számos olyan ügy van, ami miatt a bíróságok relatív függetlensége és jó teljesítménye csípi a kormány szemét. Természetesen, ahogy az autokrácia kiépül, előbb-utóbb az eddiginél sokkal nyíltabban sorra kerülnek a bíróságok is.
– Gyöngyöspata volt az egyik legfontosabb iránya ennek a „támadásnak”.
– Pedig nyilvánvaló, hogy itt miről van szó: minden állampolgárnak joga van a megfelelő oktatáshoz és állampolgárok egy csoportjának nem biztosították azt. Ez nyilvánvalóan összefügg a szegregációval, hiszen annak következtében nem jutnak ugyanolyan bánásmódhoz, tornateremhez, öltözőhöz, toaletthez, tantermekhez, tanárokhoz. Ezért abszolút jogosnak tűnik az ítélet. Ha egy állampolgárnak a bőre színétől függetlenül, nincs meg, ami jár neki, akkor a diszkrimináció megállapításával és kártérítéssel lehet helyrehozni a dolgot. Nagyon jellemző, hogy Orbán Viktor úgy beszélt erről, hogy ezek a gyerekek rendetlenkednek, nem járnak be az iskolába, csúnyán viselkednek. Ez valószínűleg nem is igaz mindenkire, de megtévesztő is. Ugyanis éppen azt a nevelést nem kapják meg a szegregáció miatt, ami lehetővé tenné, hogy aki esetleg tényleg ilyen, az változhasson. Éppen azért ítélték meg a kártérítést, mert nem kapták meg azokat az alapokat, amelyek megléte alapján, számon lehetne kérni a viselkedésüket. De természetesen ez a gyűlöletkeltő és előítélet-erősítő beszéd arra szolgál, hogy meg ne kérdezze már az állampolgár, hogy mi van a kórházakkal, mi van az oktatással, a munkabérekkel, a devizahitelesekkel és sok mindennel ebben az országban.
– És akkor itt beszélhetünk mindjárt a „börtönbiznisz”-történetről is
– Ha valakiket be kell zárni, el kell vonni a szabadságukat, védeni kell velük szemben a társadalmat, az nem azt jelenti, hogy ők nem érző emberek. Szeretettel várjuk vissza őket a társadalomba, ha a büntetésük során megjavultak és reintegrációrara alkalmasak lettek. Ha azt állítjuk, hogy nekik nem jár legalább négy négyzetméter élettér, azzal megfosztjuk őket emberi méltóságuktól, de szinte emberi mivoltuktól is. Ráadásul a magyar állam által hozott, nyilván nemzetközi egyezmények által kikényszerített szabályokat nem tartja be maga az állam. Nem épít elegendő börtönt, helyette stadionra, focira költi a pénzt. Akkor utána nem kell csodálkozni a kártérítési ügyeken, és nem kell az ügyvédeket vagy a fogvatartottakat okolni. És az is természetes, ha egy-egy ilyen per sikerrel jár, kiváltja azt, hogy sokan kezdenek perelni.
– Magyarországon a bíróságok által kiszabott büntetésnek nem a társadalmi bosszú az elsődleges célja, hanem az, hogy az elítéltet olyan formába hozzuk, hogy vissza tudjuk integrálni a társadalomba – erről viszont nem beszél senki.
– Ez így van. Tehát akik most egyetértenek ezekkel a gyűlölködő gondolatokkal, akik szerint nem kellenek a megfelelő körülmények a fogvatartottaknak, és nem jár nekik semmi, azok a saját gyerekeiket, családtagjaikat veszélyeztetik. Nem érdemes csodálkozni, ha kijön valaki a börtönből ilyen körülmények közül, és az első utcasarkon pofán vágja majd valamelyik rokonunkat. Míg, ha nem így bánnak velük, akkor sokkal nagyobb az esély arra, hogy ez nem történik meg.
– A törvényeket, amik alapján a bíróságok ma döntéseket hoznak, a Magyar Országgyűlés alkotja. A bíróságok ettől eltérhetnek ítélethozatalkor?
– Nem, a szöveggel ellentétes döntést nem hozhatnak. Nyilván a szöveg által megengedett különböző jelentéstartalmak között lehet válogatni. Természetesen vannak nemzetközi egyezmények, amelyek felülírhatják az adott jogszabályt, de az esetek döntő többségére igazak a fentiek. Ha a törvényben a bíró azt olvassa, hogy négy négyzetméter a fogvatartott minimálisan kötelező élettere, akkor az négy négyzetméter, nem egy és nem húsz.
– Azt mondta az elején, hogy a Szeviép-ügyben is „nagyon megtalálták a bírákat”. A legutóbbi kormányinfón elhangzottak alapján, konkrétan korrupcióval vádolnak többeket.
– Ezt én el sem tudom képzelni. Van persze, amit hibának tartok, amit egy demokratikus ország demokratikus sajtója is szóvá tenne, tehát nem feltétlenül a kormánypropaganda terméke. Arra gondolok, hogy ki szignálta az adott bíróságra a Szeviép-ügyet. Ha neki valóban a férje az egyik vádlott védője, akkor az összeférhetetlen. Erre figyelni kellett volna, de természetesen nem állíthatja senki, hogy visszaélés történt, sokkal inkább csak nem figyeltek oda – de ez mindenképpen negatívum. Minden más, amit ebben az ügyben mondanak, az ostoba kormánypropaganda. Az, hogy a szegedi bíróságon ítélkező bírók szegediek, és ebben a minőségükben valamikor régen kedvezményesen megvásárolhatták az önkormányzati lakásukat, ugyanolyan feltételekkel, mint bármely más szegedi polgár, nem róható fel senkinek. Ahogy az is abszolút felháborító, hogy a kormánysajtó azzal támadja az ügy bíráit, hogy Szegeden laknak, miközben Szeged polgármestere is szegedi.
