A családon belüli erőszak és a tekintélyelvű állam

HírKlikk 2020. május 29. 09:13 2020. máj. 29. 09:13

„Védtelenül a karanténban” – ezzel a címmel közölte a Max Planck Társaság két kutató munkatársa terjedelmes esszéjét a családon belüli erőszakról, és arról, hogy a tekintélyelvű államvezetés hogyan ront még az ilyen helyzeten. A szerzők párhuzamot vontak a családon belüli erőszak és a tekintélyelvű állam között. Mivel a járványban a potenciális bűnözők is otthon maradnak, a világon sok helyen regisztrálták az utóbbi időben a vagyon és életet elleni bűncselekmények számának csökkenését. Ugyanakkor a családon, vagy partnerségen belüli erőszak áldozatai a karanténban szűk helyen össze vannak zárva bántalmazóikkal.

A szerzők részletezték a különböző helyeken elrendelt különféle kijárási korlátozások idején mért bűnözési statisztikákat, és megállapították: ez globális jelenségnek tűnik, de egy területen nem csak nem csökkent, hanem nőtt is a bűncselekmények száma – nevezetesen a családon belüli erőszak, a családon belüli túlkapások és a családon belüli szándékos bűntettek, valamint az ezzel összefüggő kísérő jelenségek – például a csendháborítás terén. Mi több, a számok feltehetően nagyobb mértékben nőttek, mint amennyi a statisztikákból kiderül, és mint amire a szakértők számítottak, mert az ilyen bűncselekményeknek csak egy része jut a hatóságok tudomására.

Továbbá ebbe az irányba hat az óvodák és iskolák bezárása, a kórházak korlátozott működése, és az is, hogy a karantén idején nehezebb a segélyszervezetekhez fordulni. A családon belüli erőszak áldozatai az átlagosnál is többet szenvednek a tekintélyelvű államokban, ahol az egyéni jogokat legázolja a hatalom demonstrációja és az elnyomás. A kialakulóban lévő tekintélyelvű rezsimeknek a válságok kiváló alkalomként szolgálnak a demokratikus intézmények visszaszorítására és a szabadságjogok megnyirbálására.

A szerzők ismertették ennek okait és módszereit. Szóltak egyebek között a civil szervezetek kantárra fogásáról és esetleges felszámolásáról. A tekintélyelvű rendszerek azt a mítoszt alakítják ki, hogy csakis a kormány tud védelmet nyújtani a külső veszélyek ellen: a politikai populizmus a „védelem” ideológiájából él. Védelem a bevándorlók, az etnikai és szexuális kisebbségek, valamint bármiféle másság ellen, mert a másság – úgymond – veszélyezteti a „nemzeti integritást”.  A tekintélyelvű vezetés alatt élő országokban az áldozatok érdekében fellépő társadalmi szervezetek fenyegetést jelentenek, mert a családon belüli erőszak aláássa a jó állam által sakkban tartott „idegen fenyegetés” mítoszát.

Az úgynevezett „familizmus”, amely a család kimagasló szerepét hangsúlyozza egy zárt társadalomban, olyan struktúra, amelyben  a család szükségletei fontosabbak a család tagjainak szükségleteinél. A tekintélyelvű kormányok a familizmus pártján állnak, és tagadják, hogy egyáltalán létezik családon belüli erőszak – írták a szerzők és példaként hozták, hogy Magyarország kifejezetten megtiltotta az isztambuli konvenció ratifikálását.

„Képzeljük el, hogy az erőszakkal sújtott családok tekintélyelvű államok. A képzeletbeli mézesheteken azzal az ígérettel csábítják a híveiket, hogy törődni fognak szükségleteikkel, gondoskodnak róluk, és megvédik őket. Azt szuggerálják, hogy egyedül az állam képes kellő védelmet és biztonságot nyújtani. Cserébe a hívek lassan feladják a függetlenségüket és az elszigetelődés veszélyes útjára lépnek. A családon belüli erőszak áldozatai elveszítik gazdasági függetlenségüket és egészséges valóságérzékelésüket, amint a tekintélyelvű államok polgárai elveszítik közvetlen támogatásként működő közhasznú szervezeteiket” – írták a szerzők.

A továbbiakban Magyarországot hozták fel példaként az azonos neműek házasságának tiltására, a transzneműek jogi elfogadásának tilalmára, a hajléktalanok elűzésére a közterületekről, és arra, hogy a tekintélyelvű államok vákuumot teremtenek a szexuális és családon belüli erőszak áldozatainak szóló menedékek terén. A ciklus harmadik állomása a közvetlen válsághelyzet, amikor az áldozatok – avagy az állampolgárok – félnek már ellentmondani bántalmazóiknak, mert az utóbbiaknak félteniük kell az egzisztenciájuk, munkájuk, esetleg életük elvesztésétől. 

Forrás: Hírklikk