A demokraták jelöltje
Mindenkit megillet a változás joga. Továbbá mindenkit megillet az irgalom és a könyörület.
Mindezt fenntartva azért jobb lett volna már azelőtt bocsánatot kérni az antiszemita uszításért, hogy a Fidesz revolvermédiája előtúrta a terhelő tartalmú megnyilvánulásokat a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd szerencsi jelöltjének közösségi oldaláról. Én mindenesetre élek a jóhiszemű naivitással, és felteszem, hogy a demokraták jelöltje, Bíró László már nem undorodik a galíciai jöttmentektől, már nem tekinti példaértékűnek Adolf Hitler fellépését a zsidó uzsora- és banktőkével szemben. Bíró László humanista lett – hála a humánum hatalmas szellemének Thomas Mann ráncai a sírban kissé elsimulnak.
Elkötelezett demokrataként azt is tudomásul veszem, hogy Bíró László szemében Gyurcsány Ferenc már nem szemkilövető gazember, akit ki kell űzni a Nemzet Templomából – elkötelezett demokrataként ugyan mi mást is tehetnék? Tudomásul veszem, hogy Bíró László a pufajkás Horn Gyula szocialistáiban és a szivárványzászló alatt öntudatosan szelfiző momentumosokban találta meg eszmei közegét és politikai szövetségeseit. Semmi kifogásom az ellen, ahogy az összefogás, a szeretet és a történelem újraértelmezése alapjaiban formálja át a jobbikos politikus személyiségét és célkitűzéseit. Aligha nagy kár azért, ami elveszett.
Mindössze az nem fér a fejembe, hogy egy ekkora változásban hogy nem veszett el Bíró Lászlóból a hatalom iránti ambíció. Miként lehet az, hogy minden fontos kérdésről a korábbiak ellenkezőjét gondolja, egyetlen álláspont azonban továbbra sem változik: neki az Országgyűlésben a helye. Lehet, hogy Bíró László politikai szerepvállalása soha nem is szólt másról? Bár ha a humánum iránti érzékenység egyetemes mértékét képező Gyurcsány Ferencet meggyőzte a változás, egyetlen demokratának sincs joga kétségbe vonni azt – különben a Fidesz ügynöke.
