A digitális oktatásra való átállástól nem a gyerekek és a szülők félnek, hanem a politika

Beszélgetésünk apropóját az a holland tanulmány adta, amely szerint egy átlagos holland általános iskolásnak nagyjából két hónapnyi tanulás esett ki a járványhelyzet miatt bevezetett nyolchetes tavaszi távoktatás alatt. A kényszerszünet Magyarországon is lemaradást okozott a gyerekeknél. Beszélgetőpartnereink szerint, hazánkban minél jelentősebb egy-egy család digitális lemaradása, a hozzáférés hiánya a digitális infrastruktúrához és minél kevésbé volt képes a szülő a gyerekkel tanulni, annál jelentősebb ez a lemaradás/kimaradás. Azt azonban, hogy a tavaszi gyakorlattal ellentétben, most ősszel (eddig) nem zárták be az általános iskolákat, több tényező is indokolhatja. Többek között az, hogy még mindig kérdéses a gyerekek szerepe a járvány terjedésében, vagy az, hogy az általános iskolás gyerekeket nem csak egyedül otthon hagyni, de egyedül tanulni hagyni sem lehet. A szülők pedig most nem tudják megtenni, hogy otthon maradjanak velük, mivel tavasszal elhasználták a szabadságukat. Ugyanakkor a kormány nem ad általános támogatást a munkaidő csökkentésére.

Módszertani szempontból nézve, egyébként a kisebb gyerekeknél hatékonyabb is a személyes tanítás. További bökkenő, hogy nagyon jelentős a digitális pedagógiai módszertani lemaradás is. Az általános iskolában kevés az olyan, azonnal bevethető online tanulási keretrendszer, amely tartalommal is fel lenne töltve (például tankockák).  Mindezen tényezők – feltehetőleg  eltérő súllyal –, de szerepelnek abban a döntésben, hogy Magyarországon eddig a súlyosbodó járványhelyzet ellenére sem zártak be az általános iskolákat. Ugyanakkor, ha tovább nő a kórházi kezeltek száma, a félév végén, januárban sor kerülhet rá.

Szakértőink szerint, a digitális oktatás okozta lemaradásban árnyalhatja a képet a szülők differenciált szociális helyzete is. Azokban a családokban, ahol a „családi digitaliztáció” minden feltétele adott volt, a gyerekek elmaradása kisebb, ahol viszont a feltételek hiányoztak – jellemzően az elmaradott térségekben élő, hátrányos helyzetű gyermekeknél –, nagyobb a lemaradás. Vagyis a digitális oktatás bevezetése után az iskolai esélyek egyenlőtlensége különösen élesen jelent meg, a meglévő szociokulturális ollót még inkább szétnyitotta. Mivel az iskola nem csak az ismeretek közvetítésének, elsajátításának színtere, hanem a gyermekek szociális fejlődésének terepe is, a lemaradásnak van nem mérhető dimenziója . A közvetlen kommunikáció és interakció elmaradása az együttműködési képességek, az érzelmi intelligencia fejlődésre is hat, és a közösségi élmények hatásának elmaradása sem pótolható.

Annak, az egyre hangosabb követelésnek nem sok értelmét látják, hogy zárják be most legalább két hétre az iskolákat, mert annak ugyanaz lenne a hatása, mint az őszi szünetben volt: semmi! „Ha bezárják egy darabig nem nyitják ki megint”, mint ahogy tavasszal sem tették. Meg kell várni a most indult tanári tesztelés eredményét, és majd kiderül, hogy az milyen átfertőzödöttségi adatokat mutat. Mivel 170 ezer regisztrált fertőzött van, a kontakt-kutatáshoz már egyébként is régen késő. Ráadásul mindez inkább járványügyi, mint pedagógiai, oktatáspolitikai kérdés.

A pedagógiai összefüggéseket nézve, ha kiderül hogy a pedagógusok között jelentős a fertőzöttség, az a pedagógustársadalom morális állapotában is megjelenik majd. Azt fogják érezni ugyanis, hogy egy veszélyes helyzetben a munkakörülmények alakulását biztosító állam késlekedő intézkedéseivel a pedagógusokat „pácba hagyta”. Mert, „Nem tudjuk, hogy az elhunyt pedagógus kollégák sorsa hogyan alakult volna egy korábban általánosan, de iskolafokonként differenciáltan elrendelt távolléti oktatás esetén. De ők már nem hozhatók vissza …”

Az oktatási rendszer összeomlásától azonban nem kell tartani. Az elképzelhető azonban, hogy sok kolléga a tesztelések után  kiesik. Mivel a magyar pedagógus társadalom korfája idősödő, ezért a vírus is veszélyesebb rájuk nézve, mint a teljes lakosságra, de azért az esetek több mint 99 százalékában ez gyógyítható betegség. Eddig is sokan dolgozhattak enyhe tünetekkel. Ha valamitől tartani kell, akkor az inkább az, hogy a különböző szakterületek egyszerre kerülnek válsághelyzetbe. Ha a járvány terjedését, a megbetegedéseket nem tudjuk megfékezni, akkor a társadalom működőképessége kerül veszélybe, ami kihat az iskolai munkára is. Ebben az értelemben beszélhetünk tehát az iskolai munka összeomlásáról. Ugyanakkor az iskolákba nem fognak a tanárok helyett katonákat vezényelni, még az igazgatók feje fölé sem, mert az iskola a társadalom egészének működőképessége szempontjából második – vagy ki tudja hányadik – vonalban van.   

A teljes digitális oktatásra való átállásban azonban nem a pedagógiai, hanem a politikai és gazdasági szempontok a meghatározóak. A funkcionálisan analfabéta gyerekekről már az iskolában is lemondtak, nem csak a „Google Tanteremben”.  Nem a pedagógusok és nem is a szülők félnek a digitális oktatásra való átállástól, hanem a politika. A teljes digitális oktatásra való átállás ugyanis egy nagy átverést leplezne le. Azt tudniillik, hogy a magyar oktatásirányítás a híresztelés ellenére sincs semmilyen szempontból felkészülve a feladat megoldására. Sem „vas” (eszköz) oldalon, sem szoftver, oldalon, sem személyi oldalon, sem az irányítás oldalán – még a felsőoktatás oldalán sem. Nincs a magyar oktatásnak egyetlen olyan szegmense, amelyik a digitális oktatásra fel lenne készülve. Ez a rendszer – alrendszer – egy nagy lufi. Ezt bizonyította már a tavaszi átállás is.

A tapasztalatok feldolgozása után sem történt semmi. Még annak sincs nyoma, hogy e tapasztalatokat valaki feldolgozta volna! Tavasszal Kínában a nagy high-tech cégek pillanatok alatt megoldották sokszáz millió gyerek digitális tanulásának technikai feltételeit. Magyarországon – pedig ami a központosítottságot illeti, nem marad el sokkal Kínától, és ez az iskolarendszerre különösen igaz –, ott tartunk, hogy november közepétől a digitális oktatásban résztvevő középiskolás diákok 30 napig ingyenesen férhetnek hozzá az internethez. Akinek van odahaza internet elérése …

Bár a magyar kormány 2016-ban elfogadta a digitális jólét program stratégiáját, ezen belül a digitális oktatási stratégia programját, és a programnak három felelős vezetője is van, Deutsch Tamás, Czunyiné Bertalan Judit, és Horváth Ádám, aki a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ (DPMK) – elvileg a Magyarország digitális oktatási stratégiájának (DOS) szakmai implementációját támogató szervezet – vezetője, de a DMPK már meg is szűnt! Helyette digitális jólét program (DJP) van és átalakulás alatt áll. A politikusoktól pedig nem függ a tartalomfejlesztés.

Az elmúlt években a DOS három pilléréből a digitális tartalom és a tanárok felkészítése mehetett volna gyorsabban, de kétségkívül nem volt 100 százalékban készen, amikor a politika márciusban rátörte az ajtót. Egyébként pedig nehéz úgy digitális tananyagot fejleszteni, hogy közben papír-alapú tankönyvgyártás folyik. Magyarország az Európai Uniótól éves oktatási kiadásai több mint ötödének megfelelő összeget, közel négyszázhatvanmilliárd forint európai uniós forrást kapott az elmúlt két évben a hazai oktatási rendszer fejlesztésére, amiből 50 milliárd jutott-jut az iskolák informatikai fejlesztéseire, és a digitális kompetencia-fejlesztésekre. Vannak ugyan elkészült, digitalizált oktatási anyagok (tankockák) de a fejlesztés nincs befejezve és hiányzik az a stratégiai gondolkodás, amely a hagyományos formából modern digitális keretbe emelné a hazai oktatási rendszereket. Ez pedig a teljes magyar közszférára is igaz, amely a mai napig papír-alapú.

Az EU-s forrásból 31 milliárd jutott arra, hogy nagy sebességű internettel és vezeték nélküli hálózattal lássák el az iskolákat, új számítógépeket és tableteket szerezzenek be. Azt ugyan nem tudni, hogy milyen összegben, de vettek eszközöket. És, bár az iskolák IKT ellátottsága cammogó, de nem is annyira csak a gépek, tabletek száma, sokkal inkább az informatikai gerinchálózat, a hozzáférések sebessége a kérdéses. Már rég meg kellett volna csinálni egy jó Learning Management System-et – ami nem a Kréta –, ahogy a teljes 1-8 és 9-12 évfolyamokat lefedő digitális tartalmakat is.