A Fidesz szellemi verőlegényei felelősek a közbeszéd mérhetetlen lezülléséért

Eszem ágában sincs mentegetni Bangóné patkányozását, mélyen elítélek minden olyan megnyilvánulást, amely embercsoportokat megbélyegez, emberi méltóságában megsért, dehumanizál. Aki egy kicsit ismeri munkásságomat az tudja, hogy az elmúlt évtizedekben talán a legfontosabb közéleti tevékenységemnek azt tekintettem, hogy felhívjam a figyelmet a közbeszéd elviselhetetlen eldurvulására, a szavak súlyára és arra, hogy hova vezet az, ha a véleményszabadságot előbbre valónak tekintjük az emberi méltóság tiszteletben tartásánál. Egyetértek azzal, hogy amit Bangóné mondott az tűrhetetlen és nem múlhatna el következmények nélkül. Mégis azt gondolom, hogy súlyos aránytévesztés egyenlőségjelet tenni Bangóné és a Fidesz szellemi verőlegényei - Bayer, Gajdics, Stefka, Huth Gergely, +Lovas István, Bencsik András az új "trollok" stb. közé.

Utóbbiak ugyanis két évtizede abból élnek, hogy a Fidesz politikai ellenfeleit, gyalázzák, alázzák, hazudoznak róluk, emberi méltóságukba gázolnak. "Újságírói" tevékenységük lényegében ebben merül ki. Így azután, amit művelnek, annak nincs is köze az újságírói tevékenységhez, ők szimplán az egypártrendszer propagandistái. Alapvetően ők a felelősek a közbeszéd mérhetetlen lezülléséért, ők ágyaztak meg a politikai gyűlöletkeltésnek, ők készítették elő a talajt ahhoz, hogy a félelemkeltés és a politikai gyűlölködés váljon a jobboldali szavazótábor legfontosabb kohéziós erejévé.

Kikövezték az utat ahhoz, hogy Orbán, Kövér és a többiek gyűlölet politikája hétköznapivá és természetessé váljon az emberek egy része számára. Mindenféle civilizációs normát felrúgva, a legvisszataszítóbb jelzőket és metaforákat alkalmazva mocskolják a kormány kritikusait, éppen úgy ahogyan ez a legkeményebb diktatúrákban szokás.

Mert én nem emlékszem arra, hogy a puha diktatúra, a Kádár-rendszer idején bármilyen nyilvános fórumon ilyen hangnemben, stílusban írtak, beszéltek volna a hatalom propagandistái. Ez utoljára nálunk a Rákosi-rendszer, korábban pedig a nyilas uralom idején volt divat.

Tehát Bangóné mondott valamit, ami védhetetlen és nem is kell védeni, de ez mégsem említhető egy lapon azzal, amit a kormánymédia megmondóemberei nap mint nap művelnek. Sem indíttatásában, sem eredményében.

És ha már, akkor azért felvetném az ellenzéki politika-magyarázók, megmondó emberek, purifikátorok felelősségét is a kialakult helyzetben. Az elmúlt napokban se szeri, se száma nem volt a Bangóné kijelentését elemző, elítélő megnyilvánulásoknak. Mintha sokan azzal akarnák bizonyítani erkölcsi integritásukat, elfogulatlanságukat, fölényüket, hogy századszor és ezredszer is elismétlik, mennyire elítélik Bangóné szavait. Miközben ugyanezek a közéleti szereplők jószerivel soha nem teszik szóvá a kormányoldali "patkányozást".

Nem emlékszem ilyen mértékű felháborodásra, nyilvános szolidaritásra, azokban a mindennapossá vált esetekben, amikor baloldali, liberális közéleti szereplőket, közösségeket aláznak, gyaláznak a kormány médialakájai. Pedig ott az ellenfél "patkányozása" a mindennapi beszéd része.

És minthogy a kormánymédia részéről mindenki már-már természetesnek veszi ezt a gyűlöletbeszédet, nem lepődhetünk meg azon, hogy ők maguk is azt gondolják, hogy nekik meg van a joguk a patkányozásra, mert az ő ellenfeleik valóban patkányok. No, meg a hatalom szélvédett árnyékából nyilván másképpen is fial a patkányozás. Mindehhez hozzátenném, hogy Bangóné legalább bocsánatot kért védhetetlen kijelentéséért, arra azonban nem emlékszem, hogy Bayer és társai valaha ilyesmit tettek volna. De miért is tennék, hiszen őket kenyéradóik és közönségük is ezért szereti.