A fideszes félrelöki a világbajnokot

Ismétlem: ez csak néhány a sok-sok fideszes, vagy Fidesz-közeli, egyébként a politika területén mozgó szereplő közül. Általában nem a sportolói múltjuk – soknak egyáltalán nincs ilyen – predesztinálja őket az elnöki székekbe, többségüket azért választják meg, mert 1. Félnek a hatalomtól, 2. Jobb a kormánnyal jóba lenni, 3. Ők tudnak pénzt szerezni a szövetség, egyesület számára. A támogatások zömét lefölözi a felcsúti futball, oda milliárd-számra ömlik a pénz, de azért jut is marad is elv alapján a többiek sem panaszkodhatnak.  Már csak azért sem, mert valóban: a sima civil nem képes olyan anyagi hátteret teremteni, mint a kormányzatot szolgálók sokasága.

Ezzel együtt fogalmam sincs mi az a mágneses hatás, amiről a bevezetőben beszéltem, mit kapnak ezek az emberek a sporttól. Utazást, népszerűséget, pénzt? Lehet, hogy mindhármat; ez a világ –legyünk igazságosak – mindig is vonzotta a politika élvonalát. Ugyanakkor ami ma tapasztalható ezen a területen  már egyenesen abnormális; sikeres sportolókat túrnak ki az irányításból, és teszik ezt sikerrel, a fentebb már említett okok miatt. Ennek egészen extrém példája a Fidesz alelnökének karrierje: Németh Szilárd a tuskirályt, Hegedűs Csabát fúrta ki a birkózó szövetség éléről.

De hagyjuk most Németh Szilárdot, aki mint tudjuk, honvédelmi államtitkári szerepe mellett fordítja energiája egy részét a birkózásra. És ne menjünk bele most olyan olcsó viccelődésbe sem, hogy jobbat tenne a magyar hazával, ha inkább csak a sport körül sertepertélne, és nem a fegyverek árnyékában. Elégedjünk meg annyival, hogy pénzt visz a sportágnak – nem tudom, hogy a Honvédelmi Minisztérium ott van-e a támogatók között -, és ez a legfontosabb a versenyzőknek.  A kormányfő szereti, ha emberei ambíciózusan állnak hozzá ehhez a munkához, képesek a nemzetközi térben is eredményesen mozogni, például világbajnokságokat elhozni Magyarországra. Volt már itt nemrégiben birkózó vb is, most pedig éppen a vívó világbajnokság zajlik Budapesten. Ennek a sportágnak az élén pedig Csampa Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője vitézkedik. Csampának, a rossznyelvek szerint, nemhogy vívó, sportolói múltja sincs, noha én már láttam őt teniszezni, igaz csak egy társasági tenisztornán.

A 45 éves politikusról az tudható, hogy az MDF-ben kezdett, onnan igazolt át a Fideszbe, és különös érdemeket szerzett az „elmúltnyolcév” kormányzati intézkedéseit vizsgáló albizottság elnökeként. Ott, tudjuk, igazán sikeres munkát végzett, már ami a kommunikációt, az előző kormányzatot gyalázó kijelentéseket illeti. Hogy a vívók elnökeként miként muzsikál, arról a szereplők nem nagyon beszélnek, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy ő elégedett önmagával és folytatni szeretné elnöki tevékenységét. A választások, a tisztújítás, már nincs olyan messze, jövőre újra indul a posztért, ami szép és nemes törekvés. Kevésbé az, hogy ugyanakkor igyekszik másokat elgáncsolni már most: nehogy eszükbe jusson megharcolni az elnöki tisztért.

Most például – megerősített információk szerint – Szabó Bencét lökte félre, no még nem a jelöléstől, hanem attól, hogy a vívó világbajnokságon érmet adhasson át az ünnepélyes eredményhirdetésen. Szabó Bence, akinek súlyos bűne, hogy már világbajnok is volt ebben a sportágban, és vezetőként is letette a névjegyét, szeretne a vívók elnökévé lenni; úgy érzi, hogy erre a múltja, jelene mindenképpen alkalmassá tenné őt.

Feltehetően ezt érzi maga Csampa is, ezért igyekszik őt mindenképpen a háttérbe szorítani, nehogy már az a néhány perc, amit esetleg párszáz ember is lát a televízióban túlságosan megemelje esetleges ellenfelét. Hogy jól gondolkodik-e erről a Fidesz, az egyelőre megjósolhatatlan. Illetve: ha a Fidesz hatalma ősszel sem rendül meg, akkor Csampa biztosan a helyén marad. Szabó Bence meg – ismét – meggyőződhet arról, hogy a sportvezetés is csak a politikai kiválasztottak szerepe a mai Magyarországon.