A fideszes pártkötődés fontosabb az orvosi hivatásnál
Többféle munka létezik. Van betanított munka, szakmunka, főiskolai, egyetemi diplomához kötött munka – és van a hivatás. Ezen belül a legfontosabb az ORVOSI HIVATÁS. Nem véletlenül írtam csupa nagybetűvel, mert szerintem nincs annál szebb, nemesebb mint életeket menteni. Tisztában vannak ezzel mindazok, akik ezt a pályát választják. Rendszerint. És ha hírét veszem, hogy valamelyik orvos ezt egyszer csak másként látja, képtelen vagyok a tényt igazán földolgozni. Hiszen sokan még 70-80 esztendős korukban sem képesek megfeledkezni az esküjükről. Gyógyítanak, amíg csak végleg össze nem esnek – a rendelőben, munka közben.
Nem véletlen, hogy egy több évtizede csodált, a betegek által nagyon szeretett, igen lelkiismeretes sebész főorvos barátomat kérdeztem meg, mi a véleménye arról, ha egy kardiológus főorvos polgármesterségre kívánja cserélni hivatását. A barátom – akit faggattam – nem egyszer a szemem láttára tolta a beteggel a megfelelő helyre a folyosón veszteglő kórházi kocsit, mert a műtősfiú valami mással volt elfoglalva. Nem érezte magát ettől egy fikarcnyival sem kevesebbnek.
Amúgy meg lett volna alkalma – még az MSZP-SZDSZ koalíció idején – kormányzati pozícióba kerülni. Nem vállalta, mondván, ő nem adminisztrálni, hanem gyógyítani akar. Ez az álláspontja azóta sem változott. Így hát a győri fideszes polgármester-jelölt, dr. Dézsi Csaba András lépése, hogy – feledve a hippokráteszi esküt – búcsút mondana orvosi hivatásának, nem tetszett neki. Fölvetette, hogy talán polgármesterként jobban keresne. Ezt tényekkel cáfoltam, hiszen több luxusautója van, és egy hatalmas üvegházban pátyolgatja papagájgyűjteménye alanyait. Ennek alapján, nincs pénzszűkében, ellentétben sokakkal – pályatársai közül.
Amikor arról a videófelvételről meséltem, amelyet a főorvos úr maga készített saját magáról a győri Petz Aladár Kórház parkolójában és föltette azt a saját Facebook-oldalára, nagyon kiakadt a kísérő szövegtől:
„Hat óra van... S éppen most parkoltam le ide, a saját parkolómba(!), merthogy jött egy szívinfarktus és ilyenkor, amikor a város alszik és hát még a sürgősségin is nagy nyugalom van és csend..., hát jövök és megint csak megmentjük egy ember életét.”
Nagyképű, hamis, nem őszinte és erősen kampány ízű
– mondta a barátom.
Majd arról beszélt, hogy egyszerűen nem tudja elfogadni a pályamódosítási elképzelést. És ez nem magyarázható a doktor úr – valószínűleg roppant erős – pártkötődésével sem. Mert nincs semmi fontosabb az orvosi hivatásnál. Hozzátette, remélhetőleg ezzel a győriek is így vannak és nem adják rá a szavazatukat. Végül azt fejtegette: ha Dézsi főorvost nem választják meg polgármesternek, és visszamegy dolgozni a kórházba, vajon hogy fog a kollégái szemébe nézni? Lesz-e még tekintélye? Miként neveli majd az osztályára kerülő kezdő orvosokat hivatástudatra? Mert ezek után hogyan is hihetnének neki? A saját példájára pedig soha többé nem hivatkozhat.
