A halottak tisztelete
Október és november fordulóján nem egy olyan ünnepünk van, ami az élők és a holtak összetartozásáról, a halottak tiszteletéről szól. A mára hazánkban is divatba jött, október 31-én tartott Halloween a kísértetek és démonok pogány kelta ünnepére, a samhain-ra vezethető vissza. November 1-jén az üdvözült lelkek emléknapját ünnepeljük, ez a katolikus keresztény világban a Mindenszentek napja. Bár sokan összekeverik a halottak napjával, a kettő nem ugyanaz. A halottak napja a szenvedő egyház ünnepe, amit 998 óta tartanak az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért november 2-án.
A Mindenszentek ünnepe a katolikus keresztény egyház saját ünnepe, ami a történelem folyamán összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel, amelyet azonban már az ókereszténység korában krisztianizáltak. A Samhain pogány ünnep jelentette a kelta népek számára az újév, valamint a tél és a sötétség kezdetét. Úgy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. Egyes helyeken a keresztény közösségek a hetedik századtól kezdtek ünnepet tartani valamennyi elhunyt katolikus szent tiszteletére. Így a pogány halottakra emlékező ünnep Mindenszentek ünnepeként élt tovább.
A kereszténység november 2-án ünnepli a halottak napját, ami ekkléziológiailag a „szenvedő egyház” ünnepe, a küzdő egyház (ecclesia militans) ekkor a szenvedő egyházról (ecclesia patiens) emlékezik meg. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Ennek a szokásnak a célja eredetileg az volt, hogy ezen a napon kiszabadult lelkek újra visszataláljanak a maguk sírjába, szívesen maradjanak lakhelyükön és ne kísértsék az élőket. Az elhunytak emlékezetére a harangok is megszólalnak november 2-án. A néphit szerint, ennek köszönhetően, a halottak lelkei megnyugszanak és megpihennek, szenvedéseik pedig enyhülnek. Többfelé úgy tartották, hogy a két ünnep közötti éjszakán halottak miséznek a templomban és a harangszó kíséretében hazalátogatnak körülnézni. Ezért helyenként szokás volt nekik is megteríteni az asztalnál és minden helyiségben lámpát gyújtani, hogy a hazalátogató lelkek eligazodjanak a házban. A hívek a temetőbe is vittek ennivalót és a sírokra helyezték azokat, a maradékot pedig a koldusoknak adták.
Régen hagyomány volt, hogy a „halottak hetében” az emberek nem dolgoztak, mivel ebben az időszakban a munka megzavarta a halottakat és bajt hozhatott a ház népére. A munkatilalomnak köszönhetően, nem volt szabad földet művelni, mosni, takarítani, de még káposztát savanyítani sem.
A Mindenszentek napját megelőző estén, október 31-én ünneplik a Halloweent, ami ősi kelta hagyományokból alakult ki, és ami az angol „All Hallows Eve”, azaz „a mindenszentek előestéje” rövidített alakja. Az ünnep eleinte csak az angolszász területeken terjedt el, de mára már szinte az egész világot meghódította. Eredete a Mindenszentek ünnepéhez hasonló: a régiek úgy hitték, hogy ezen az éjszakán elvékonyodik a határ az élők és holtak világa között. Ezért, hogy megvédjék magukat az ártó szellemektől, ijesztő jelmezekbe bújtak, és rémisztő arcú töklámpásokat faragtak, amikbe egész este égő gyertyát helyeztek.
A belsejében mécsessel világító töklámpás először az aratási idényhez kapcsolódott, az idők folyamán lett a Halloween legfontosabb kelléke, tradicionális szimbóluma. A kivájt töklámpás angol elnevezése „Jack O'Lantern”, azaz „Lámpás Jack”.
A töklámpás egy ír legenda szerint, nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. Egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög, ezért a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, amíg az megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, cserébe gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön a pokolba. Jack ekkor megengedte hogy lemásszon a fáról az ördög, aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt: a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy örökké izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, amit nyugtalan lelkének szánt. Az izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa (rutabaga, svéd karórépa) belsejébe tette világító lámpásnak, s azóta lelke ennek a takarmányrépa-lámpácskának a fényénél keresi megnyugvását.
A halottakra való emlékezés ünnepei ugyanazon ősi rítusból származnak. A Halloween, a Mindenszentek és halottak napja szorosan összekapcsolódnak, egymásra épülnek
