A hatalom újabb bosszút forral – az üldözésnek nincs vége
„Vajon Gyuri bácsi legközelebb orvosi diplomát is fog osztogatni akkreditált képzések nélkül?” – nagyjából ez a felütése a kormánypárti Mandiner szerzőjének azzal kapcsolatban, hogy a FreeSZFE hallgatói, mintegy 150-en külföldi diplomákhoz juthatnak majd. Szomorú és lehangoló, hogy a hatalom oldalán vitézkedőknek megint csak ilyen sekélyes gondolataik támadnak; újra Soros György, a legostobább kontextusban. Azt is írja a mandineres, hogy olyanok fognak diplomát kapni, akik soha akkreditált egyetemi képzésben nem vettek részt, mintha csak az elmúlt év, vagy az elmúlt évek semmit nem számítanának. A kormányt híven kiszolgálók minden további nélkül a szemétre hajítanák azoknak a munkáját, akik például már az idén diploma-közelbe jutottak, pusztán azért, mert volt merszük szembeszállni a hatalom annekciós, szabadságukat, autonómiájukat eltipró törekvéseivel szemben.
Félreértés ne essék: semmiféle együttérzést, segítőkészséget nem várok a hatalom oldalán vitézkedők részéről. Még azt sem, hogy próbáljanak meg egy picit bonyolultabb összefüggésben is gondolkodni. Pusztán jól esne egy kis hallgatás a részükről. Hogy nem kell csahos kutyaként viselkedni, csendben elkönyvelni, hogy az SZFE háborút is megnyerték, mehet minden pontosan úgy, ahogy azt a kormány elképzelte: a Színház- és Filmművészeti Egyetem ledarálva, megszerezve, a többi már Vidnyánszky és az általa kiválasztottak dolga. De nincs hallgatás, e hatalom logikája nem így működik; az ellenállókat tovább kell üldözni. A Mandiner szerzője ezt az igényt szolgálja ki, tesz egy lépést abba az irányba, hogy a külföldön diplomához jutók oklevelét itthon semmiképp sem ismerjék el; legyenek ezek a fiatalok földönfutók – ugye, kedves Vidnyánszky Attila? –, semmiképp ne juthassanak Magyarországon lehetőséghez. Nem kétséges, hogy előbb-utóbb a magyar kormány is meg fog szólalni, és épp úgy, mint a CEU esetében, adminisztratív döntéssel igyekszik majd megfosztani a hajdan volt intézmény régi, vagy éppen az új hallgatóit, tanárait attól, hogy egyáltalán létezhessenek. Már ez történt a budapesti, VII. kerületi épület, mint leendő FreeSZFE otthon esetében is; olyan hangulatot teremtettek egy perc alatt, hogy a fiatalok számára lehetetlen volt elfoglalni az épületet. Most meg már eljutottunk Sorosig, a fő ördögig. Egyszerűen nem képesek azt mondani: legyőztük őket, mienk az SZFE, mienk a tanári kar, hallgatókat meg úgyis találunk előbb-utóbb. Nem, nekik az ember, a szabadságáért küzdő ember is kell, áldozatként akarja őket látni, kiűzve teljesen a magyar kultúrából. Hogy egy másodpercnyi sikerélményük se lehessen; lám, sikerült máris öt olyan külföldi művészképző egyetemet találni, ahol – egyébként szigorú feltételek mellett – befogadják őket, és nem vész el az eddigi munkájuk sem.
Mellesleg ez is csak egyéni öröm lehet; lehetőség annak a 150 hallgatónak, akik kitartottak, védték az autonómiájukat. De nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy az a bosszú, amelyet most velük szemben a hatalom nevében már előre jelzett a mandineres ember, miként fog lecsapódni a FreeSZFE esetében. Hogyan, milyen jogszabályokkal, éjszaka benyújtott törvényekkel fogják térdre kényszeríteni őket, mert hogy ez a hatalom célja, abban nem lehet kétségünk. „A kultúra nagyon forró terület a politika számára, így nem meglepő, ahogy a Soros-hálózat menti a kulturális zsoldosait. Mi lesz a következő?” – írja a hatalom embere. Úgy is fogalmazhatnék: a hatalom zsoldosa. Mert éppen ők azok, Vidnyánszkyval az élen, akik pénzért, a kormány zsoldosaként, mindenre képesek. Bármikor hajlandóak bárkit, akire Orbán rámutat, az árokba lökni. A kultúra zsoldosai felsorakoztak, hogy a feladatot végrehajtsák.
