A könnyű nap tegnap volt, a holnapot meg kell menteni – megvan a magyar Harari?

– Mind meghalunk?

– Nem, de nagyon kevés az időnk arra, hogy cselekedjünk, és olyan, valódi változásokat vigyünk végbe, amelyekkel át tudjuk alakítani a jelenlegi rossz globális folyamatokat. Arról írok a könyvemben – és ezért is Az idő szorításában a címe –, hogy valóban bemérhető az az időablak, amelyben még változást lehet hozni. Van öt olyan, külön-külön is nagy válság a mai globális világban, amelyeknek az összeéréséből és az egymásra gyakorolt hatásaiból olyan helyzet alakult ki, ami egyedi az emberiség történetében: a népességnövekedés, a klímakatasztrófa, a növekvő egyenlőtlenségek, a negyedik ipari forradalom, illetve a geopolitikai átrendeződés. Ezek mind környezeti, mind társadalmi szempontból fenntarthatatlanná teszik azt a globális neoliberális berendezkedést, ami az elmúlt negyven évben először nyugaton, majd pedig az egész világon kialakult.

– Annak ellenére, hogy nem a rózsásak a kilátások, ez egy optimista könyv. Az optimizmus annak köszönhető, hogy van megoldás, vagy, hogy úgy látja, meg is fogjuk tudni oldani a gondokat?

– Azért vagyok optimista, mert az emberiség történetében nagyon sok olyan példát láthatunk, amikor a kisebb vagy nagyobb közösségek bebizonyították, hogy az emberiség alkalmazkodóképes, kreatív, és nagy küzdeni tudásról tett tanúbizonyságot. Ahogy a könyvben is leírom, most olyan hatalmas kihívásról van szó, amelyre csak gyors és nemzetközi változások adhatnak választ, és ilyen helyzet még nem volt a történelemben. Mégis azt gondolom, hogy a történelmi példák kiindulópontként szolgálnak és optimizmusra adnak okot. A közvetlen baráti és ismerősi környezetemben is látom, hogy ezek a témák – főleg a klímakatasztrófa – egyre több embert kezdenek el megmozgatni. Kezd felépülni az a kritikus társadalmi tömeg, amiről a könyvben is írok. El kell indulnia egyfajta politikai változásnak: kevés az idő, ezért nagyon célzott, nagyon tudatos és nagyon összpontosított politikai nyomásgyakorlásra van szükség, hogy olyan balos, progresszív politika kapjon teret, amely megvalósíthatja a szükséges változásokat. Optimista vagyok, mert az elmúlt években személyesen is azt láttam, hogy nálunk rosszabb helyzetben lévő társadalmakban az emberek tudnak a változásért dolgozni. Nekünk, akik viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, szintén meg kell próbálnunk! De nem hallgatom el azt sem, hogy az október 13-i eredmények a hazai helyzettel kapcsolatban még optimistábbá tettek.

– Akkor most segítek egy kicsit a pesszimizmus felé vezető úton: a klímavészhelyzet állandó témává lett, ugyanakkor az ezzel szervesen összefüggő társadalmi egyenlőtlenségek kérdésében éppen a szétnyíló olló vesztesei támogatják azokat, akik nem akarnak ezekkel az ügyekkel foglalkozni.

– Kevéssé közismertek a klímaválság és a szociális válság összefüggései. Amikor a klímaváltozás ellen harcolunk, akkor a szociális egyenlőtlenségek ellen is harcolunk. A diesel-terepjárók, rózsadombi légkondicionált lakások és magánkórházak világában sokkal könnyebben el lehet viselni a klímaváltozást, mint akár a külső kerületekben, gyakran nagyon durva élet- és lakáskörülmények között. Ez is azt mutatja, hogy van még a progresszív politikának házi feladata. Erről írok is a könyv utolsó előtti fejezetében: az emberek számára átélhetően, érzelmekkel is átitatva, jól kommunikált üzenetekkel lehet csak eljutni azokhoz a társadalmi csoportokhoz, akiknek ezek az ügyek valóban élet-halál kérdései. Ezeket a kiszolgáltatott csoportokat most a szélsőjobboldali szélhámosok hazugságokkal maguk mellé tudják állítani, pedig velük tol ki a legjobban a politikájuk.

– Szélsőjobboldali szélhámosok?

- Ilyennek tartom Donald Trumpot, Bolsonarot és bizonyos szinten ilyen szélsőjobboldali szélhámosnak tartom Orbán Viktort is. Újra és újra el kell mondani, hogy nem azt kell nézni, mit beszélnek ezek a politikusok, hanem, hogy mit tesznek. Trump is azt mondja, hogy a szegény iowai farmereknek és a munkájukat vesztett nyugat-virginiai szénbányászoknak kormányoz – ezzel szemben, a kormányzásának a nagy nyertesei a nagy cégek, a bankok és az azokat irányító gazdag elit. Ezzel kapcsolatban, a könyvben leírtam egy általános tanácsot: kövesd a pénzt! Azt kell figyelni, hogy egy politikai vezető intézkedéseivel ki jár jól – minden más csak körítés. Az embereknek pedig meg kell mutatni, hogy valójában ők járnak rosszul ezekkel a szélsőjobboldali szélhámosokkal.

– Viszont a kétségbeesett embereknek a szélsőjobboldali politika egy látszólag könnyebb utat kínál: a gyűlöletet. Márpedig a kétségbeesést a negyedik ipari forradalom csak növelni fogja…

– A negyedik ipari forradalom szembejön, akár akarjuk, akár nem. Attól tartok, hogy a technológiai változások hatására sokan fogják elveszíteni a munkájukat, miközben ugyanannyi új állás pedig nem fog létrejönni az új iparágakban. Ilyen szempontból Ismeretlen vizeken hajózunk, és az eddig ismert történelmi példák nem tudnak segíteni. Fel kell készülnünk egy olyan helyzetre, amikor lehet, hogy nagy tömegeknek nem lesz munkájuk. Közben Magyarországon – és globális szinten is – olyan társadalmi berendezkedés erősödik, amelyben az ember értékét a munkája adja, és hajtjuk bele az újabb és újabb generációkat abba, hogy sanyargassák magukat, szorongjanak az előléptetésért, keveset aludjanak, többet dolgozzanak. Ez egy óriási hazugság! Ráadásul Magyarország nagyon durván ki van téve az automatizálás veszélyeinek, hiszen a munkaerő igen jelentős része a hozzánk telepített külföldi cégek összeszerelő-üzemeiben dolgozik, ott, ahol a munkafolyamatok nagy része robotizálható. Ilyen típusú munkaalapú társadalmat építeni, és közben figyelmen kívül hagyni a várható változásokat, irgalmatlan felelőtlenség.

– Mi a megoldás, ha jön az elkerülhetetlen?

– Az oktatás. Az embereket fel kell készíteni, hogy többször kell szakmát váltani, hogy életükben négyszer-ötször át kell képezniük magukat, ha kell, iskolán kívül szerezzék meg a digitális alapkészségeket, a nyelvismeretet. Ezt kell belerakni a jövő generációinak a fejébe, hogy egyáltalán bármilyen esélyük legyen a nagy változásokkal szemben. Ehhez képest, Orbán Viktor folyamatosan vonja ki a pénzt az oktatásból és zülleszti a mindenki számára demokratikus módon elérhető állami oktatást. Ez hatalmas bűn!

– A hatvanas-hetvenes évek tudományos fantasztikus regényei és filmjei megjósolták az ipari forradalmat, de másképp. Arról szóltak, hogy nagyon jó lesz: jönnek a gépek, kevesebbet kell dolgozni és mindenkinek jut bőven. Most úgy néz ki, hogy az olcsóbban és kevesebb munkából termelt javakból csak az elit jár jól.

– Erősen baloldali embernek tartom magam, és ez a könyv is egy erősen baloldali programot fogalmaz meg. Nem csak napi szinten adok benne az embereknek a saját életükben használható tanácsokat, hanem igen kemény szakpolitikai javaslatokat is teszek. Ez a könyv valójában egy nagyon erős zöld-baloldali progresszív politikai program, mert hiszem, hogy a jövő vagy baloldali lesz vagy nem lesz. Hiszek abban, hogy az államnak kiegyenlítő szerepet kell a társadalmunkban játszania: erősebben és keményebben kell megadóztatni azt a szuperelit réteget, amely a neoliberális globalizáció révén, iszonyú vagyonokat halmozott fel offshore-ba mentve, hogy aztán magánrepülőgépeken ugrálgathasson kontinensek között. Sőt, még azt is megengedi magának, hogy éveken át falazzon egy tagjának, aki kiskorúakból álló szex-hálózatot működtet. Tehát itt emberek tényleg azt gondolják, hogy övék a világ és bármit megtehetnek. Ez olyan globális elit, amit már csak az mozgat, hogy lenyúlja az egyre jobban szűkülő természeti erőforrásainkból kiaknázható nyereséget, a társadalmat pedig úgy szorítja össze, hogy minden extraprofitot magának tudjon összegyűjteni. Erre a legerősebb megoldás az általuk irányított vállalatok erősebb adóztatása és az offshoreozás felszámolása. Egyes kifejezetten érzékeny, új iparágak területén pedig azt gondolom, hogy erősen el kell gondolkodni a „hogyan tovább"-on.

– Például?

– Például a Facebookot és a Google-t a jelenlegi formájában fel kell darabolni. Tarthatatlan, hogy olyan alapvető közszolgáltatások és adatvagyonok halmozódnak fel egy-egy magántulajdonú vállalatnál, ami már kihat a társadalmak életére. Történt hasonló helyzetben ilyen az 1900-as évek elején, Amerikában. A társadalmi nyomás hatására indultak el a változások, amik végül mamutcégek feldarabolásához vezettek. Most megint itt tartunk bizonyos iparágakban. Persze bármit teszünk, a szociális láb mellett támaszkodnia kell egy zöld, ökológiai lábra is: névvel, címmel, vezetőséggel be tudjuk azonosítani azt a 30-40 céget, amely a károsanyag-kibocsátás túlnyomó többségéért felelős. Tudjuk, kik és hogyan teszik, tudjuk, hol vannak – egyszerűen társadalmi döntés kérdése, hogy elkezdjük azokat adóztatni, akik a jövőnket felélik.

– Lehet ilyen társadalmi döntés?

– Amikor Greta Thunberg arról beszél, hogy nagyon örül, hogy ennyien vannak, de nem történik semmi, akkor igaza van. Igen sok tüntetést, megmozdulást látunk, de valóban nem történik semmi. Azért, mert a politikára és a gazdasági erőkre még nem gyakoroltunk elég nyomást. Ezért is tartom fontosnak a civilek munkáját: kiegészítő és segítő szövetséges-szerepük van a politika mellett. De abban a rövid időablakban, ami most a rendelkezésünkre áll, hogy megmentsük a jövőnket, kizárólag a gazdasági és a politikai nyomásgyakorlás hozhat megfelelően gyors eredményt. Ezért van szükség zöld progresszív globális politikára és ennek meg kell jelennie Magyarországon is.

– Beszéltünk a politika felelősségéről, beszéltünk a globális felelősségről, de nem beszéltünk az egyén felelősségéről. Pedig ha az egyén nem akar változtatni, akkor nem lesz változás.

– Nagyon fontosnak tartottam, hogy a könyvben kézzelfogható napi tanácsokat tudjak adni. Sokaktól hallom, hogy „ezek nagy globális folyamatok, nem tudok mit tenni”. Erre két válaszom van. Egyrészt az egyéni életmódban meghozott döntések igenis hatással lehetnek a nagyobb folyamatokra. Például az, hogy vásárolunk-e terméket olyan cégektől, amelyek pusztítják az Amazonas őserdeit, vagy amelyek iszonyúan kizsákmányolják a saját dolgozóikat. Akár a mindennapi vásárlások során is elég egy ötperces online keresés, hogy tisztában legyünk azzal, hogy kitől érdemes vásárolni. És ha nagyon sokan elkezdjük ezeket a döntéseinket Ilyen alapon meghozni, esetleg nyilvánosságra is hozzuk, akkor eredményeket lehet elérni, mert ezekre a cégekre csak az hat, ha nem veszik meg a termékeiket. Másrészt az egyéni életmód mellett, egyéni szinten is részesei lehetünk a civil és politikai aktivizmusnak. Ez kezdődhet például azzal, hogy támogatjuk a független sajtó intézményét: így el lehet érni, hogy eljussanak a hírek olyanokhoz is, akik kevésbé jómódúak. A következő szint, ha az ember civilként dolgozik egy-egy ügyért, és azt sem tartom ördögtől valónak, ha az egyén végül beszáll a politikába, hiszen az az egyetlen, valódi változtatási eszköz. Éppen ezért nagyszerű a Greta Thunberg által elindított mozgalom. Látható, hogy ennek nyomán, egyre több ember kezdett más politikai ügyek iránt is érdeklődni. Úgy látom, amennyiben megfelelő számú ember akar valamit, akkor azt el lehet érni. Ez az egyik oka, hogy a könyvem az optimizmus könyve.

– Van még egy kérdés, talán a legfontosabb: mennyi időnk van arra, véghez vigyük a változást, ha el akarjuk kerülni a katasztrófát?

– Ahol a legdurvábban ég a ház, az a klímahelyzet. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület jelentése szerint 12 évünk van arra, hogy radikálisan csökkenjen az a karbon-kibocsátás, ami jelen pillanatban még nő. Én ezt a 10-12 éves időablakot látom: ebben van időnk és terünk cselekedni. Ha ezalatt nem sikerül, akkor már olyan dominó-hatású folyamatok kezdődnek el, amelyek visszafordíthatatlanul átalakítják bolygónkat. A 10-12 év azt jelenti, hogy három politikai ciklus. Mese nincs, el kell kezdeni ma! Nem lesz könnyű. A könnyű nap tegnap volt, de még van időnk, hogy megmentsük a holnapot.