A kormány a megrendszabályozást "meghosszabbította Bicskéig"
Az "Apa zenél" együttes (ők azok, akik a vasárnapi boltbezárás elleni nótájukban megzenésítették jókívánságaikat a KDNP-nek és külön Semjén Zsoltnak) egyik számában így jellemzi a kormányzók karakterét: "Bennünk a kényszer: A miénk legyen a minden is kétszer".
Ez a duplázási mánia újabban abban is megnyilvánul, hogy a már kifosztottakat, amennyire lehet, még egyszer kifosszák. Valahogy úgy, mintha a betörő kipakolná a lakásunkat, majd még el is küldené a számlát az álkulcs és a pajszer áráról.
Azt már tudtuk, hogy október 15-től közmunkára vagy elzárásra ítélik az utcán tartózkodó hajléktalanokat. Most a megrendszabályozást "meghosszabbították Bicskéig". Megjelent a rendelet, hogy az elzárt hajléktalan motyóját az önkormányzatok tárolják, illetve -és ez lesz a gyakoribb- ha tárolhatatlannak ítélik, akkor megsemmisítik.
Ha a szerencsétlen tulajdonos kiszabadulva jelentkezik érte, értékbecslés alapján járna neki a kárpótlás. (Ki fogja a szakadt fülű bevásárlószatyor, az ócska pokrócok értékét felbecsülni? Neki viszont ez volt az élete.)
De -így a rendelet-, ebből le kell vonni a tárolás és a megsemmisítés költségeit. Vagyis kifosztották, de a kifosztás költségeit neki kell állnia. Nem hinném, hogy akár 10 ft is marad a levonás után.
Vigasztaló körülmény, hogy az iratokat és a gyógyászati segédeszközöket nem szabad megsemmisíteni. A mankót leltár szerint visszaadják.
Jövő vasárnapra Erdős Virágék szervezésében 100 magyar író küldött egy-egy mondatot a Kossuth térre az "Egy mondat: kortárs írók a hajléktalanságban élők méltóságáért" mottóval. Felhívásukban olvasom: "Akinek nincs FEDÉL a feje fölött, annak számára csak az ALAPOK maradnak: a szolidaritás elvén alapuló demokratikus jogrend, a törvény előtti egyenlőség és az emberi méltóság garanciái."
Gondolják ők. De nálunk más a rend. Ahol nincs FEDÉL, ott kihúzzák a lábak alól az ALAPOT is. Hogy övék legyen "a minden is kétszer".
