„A kormány elfordul a szegényektől, nem is akar hallani a problémáikról"
„Nem megyek rajzra, Nórika néni, mert ma jön a családi. Torokszorító pillanat, amikor ilyet mond nekem egy általános iskolás fiúcska” – az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője, L. Ritók Nóra szerint ez a mondat is jól mutatja, milyen fontos szerepet tölt be a családi pótlék a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek mindennapjaiban. Amikor megérkezik, azokra a szükségletekre is futja, amelyekre a hónap közepén vagy a végén már nem telik.
Magyarország élen jár a családtámogatásban, legalábbis a kormánypárt szerint. Novák Katalin családokért felelős miniszter videóüzenetében azt mondta: 2021-ben GDP-arányosan meghaladta az öt százalékot a magyar családokra fordított összeg, amivel világelsők vagyunk. Ez pénzben kifejezve 2600 milliárd forintot jelent – tette hozzá.
Csakhogy a szegénységben élőknek, a keveset keresőknek a csok vagy az adókedvezmény sem jelent igazi segítséget. Ennek ellenére, egy ATV-s interjúban Novák Katalin arról beszélt, munkához köti a kormány a családtámogatásokat, ezért is bővíti az adókedvezmény rendszerét.
Az ellenzéki pártok, egyes civil szervezetek, a családok többsége egybehangzóan állítja, szükség lenne az emelésre. A Magyar Szocialista Párt például a családi pótlék megduplázását és utána értékállóságának megőrzését javasolja, de nem tervezi a gyermekek utáni adókedvezmény összegének csökkentését.
L. Ritók Nóra, aki napi kapcsolatban van a szegénységben élő családokkal, a Népszava Visszhang című mellékletében megjelent összeállításban azt mondja: azokat tekintjük generációs szegénységben, mélyszegénységben élőknek vagy krízishelyzet kockázatának jobban kitetteknek, akik a szükségleteket nem tudják a hónap végéig egyenletesen biztosítani. Nem marad elég pénzük élelmiszerre, elektromos áramra, télen tüzelőre. Ezeket a családokat kizökkenti beosztási rutinjukból a gyermekgyógyszer kiváltása is. Ha jön a családi pótlék, bevásárolnak, és ilyenkor esetleg nemcsak kenyeret kapnak a gyerekek, hanem egy szelet csokit vagy egy üveg üdítőt is. Ők ugyanúgy vágynak ezekre a finomságokra, mint bárki más – tette hozzá.
A jólétben élő gyerekek azt sem tudják, hogy létezik családi pótlék, a leszakadó rétegeknél viszont komoly és fontos tétel, amely az alapszükségletekhez, a megélhetéshez feltétlenül kell. Hogy összegét nem emeli a kormány, azt jelenti, hogy nem segíti e társadalmi csoport tisztes gyereknevelését. Az összes többi családpolitikai elem kizárólag a jó státuszúakat támogatja, ráadásul nem alanyi jogon jár. (Talán most a falusi csok az egyetlen, amellyel nyitott a leszakadó térségek felé is a kabinet, de annak is olyan feltételei vannak, amelyek erősen szabályozzák az igénybevétel lehetőségét.)
„Hiába halljuk azt, mennyire nagyszerű és bőkezű a családtámogatás, a kormány elfordul a szegényektől, nem kezeli a gondjaikat, nem is akar hallani a problémáikról. Álságos ez az egész” – panaszolja L. Ritók Nóra. Aki szerint ki kell mondani, hogy a hatalom szelektál a családok között, csak azt tekinti annak, amelyik apával és anyával rendelkezik, amelynek tagjai tanultak, ahol mindenkinek normális munkahelye van. Amelyik família eltér a kormányzati családképtől, arról a kabinet azt gondolja: minden felelősség – és ez kizárólag személyi – őket terheli. Csakhogy ez a személyi felelősség a képesség-, a tudás- és lehetőséghiányból fakad.
