A kormány kedvenc Századvége a növekvő terrorizmusról kérdezte az európaiakat

2019. május 15. 17:07

2016 első felében a Századvég Alapítvány vezetésével az Európai Unió 28 tagországára kiterjedő közvélemény-kutatás készült azzal a céllal, hogy megvizsgálja az európai állampolgárok véleményét az unió jövőjét leginkább érintő kérdésekben. Mint a kormány kedvenc közvélemény kutatója írta, „a kutatási eredmények ismertetésével a kontinensen zajló átalakulások mozgatórugóira kívántunk reflektálni, hogy megérthessük, mit gondolnak az állampolgárok a kontinens jelenéről és jövőjéről, és az Európai Unió-t érő folyamatos kihívásokat illetően milyen válaszokat, megoldásokat várnak.”  

A közvélemény-kutatás országonként 1000, azaz összesen 28 000 véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg. Az eredményeket először 2016 júniusában publikálta a Századvég Alapítvány, majd 2017 tavaszán a magyar kormány megbízásából ismét elvégezte a kutatást, melynek eredményeit immár a brit The Spectator konzervatív hetilap és a magyar Figyelő hetilap is feldolgozta.

A Századvég Alapítvány – hasonlóan az előző két évben végzett méréshez – 2018 I. negyedévében ismét elvégezte ezt az „egyedülállóan átfogó kutatást, mely továbbra is az európai politikai és társadalmi közbeszédet leginkább meghatározó témákra reflektál”, úgy mint a migrációs válság, az illegális bevándorlás és a terrorizmus veszélyének összefüggései.

Nos, kezdjük a bevezetőben említett megállapítással, miszerint a Századvég Alapítvány „2018 I. negyedévében ismét elvégezte ezt az egyedülállóan átfogó kutatást, mely továbbra is az európai politikai és társadalmi közbeszédet leginkább meghatározó témákra reflektál, úgy mint a migrációs válság, az illegális bevándorlás és a terrorizmus veszélyének összefüggései.”

Ezzel az állítással szemben az az igazság, hogy az európai politikai és társadalmi közbeszédet nem a migrációs válság, az illegális bevándorlás és a terrorizmus veszélye határozza meg. Volt ilyen idő, például 2015-ben és 2016-ban, de azóta többféle ok – például az EU és Törökország közötti megállapodás – miatt a migráció és az illegális bevándorlás minimálisra csökkent. Az „európai, valamint a magyarországi politikai és társadalmi közbeszédet” más témák határozzák meg. Így például a hazánkban növekvő korrupció, egyesek mesés gazdagodása, miközben soha nem látott méreteket öltött az elszegényedés. Sokan beszélnek a növekvő inflációról, az üzemanyagok és az élelmiszerek drágulásáról, a nyugdíjasok leszakadásáról. A Századvég kutatásában arról sem esett szó, hogy mi a véleményük az európai, köztük a magyar embereknek a növekvő kínai és orosz befolyásról, arról, hogy az említett két nagyhatalom egy inkább hídfőállásokat épít ki az Európai Unió egyik országában, Magyarországon.

A kutatás és az eredmények ismertetése négy fő fejezetre oszlik, az elsőnek az a címe, hogy Migráció, terrorizmus. A szerzők rögtön az első mondatban leszögezik, hogy a migráció és a terrorizmus lényegében minden európai társadalom számára aggasztó probléma, a döntő többség aggódik az illegális bevándorlás és a terrorcselekmények miatt, valamint további tömeges migrációra számít. Az EU ezen területen végzett munkájával nem elégedett a lakosság, s minden második európai szerint a közép-kelet-európai kormányok jobban kezelik a migrációs helyzetet. A válaszadók 58 százaléka szerint Európának meg kellene őriznie keresztlény kultúráját és hagyományait.

Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy a migráció és a terrorizmus valóban nagy probléma, és tényleg elítélendő. A kettő összemosása szintúgy. Egyenlőségjelet tenni a kettő közé nem csak hiba, hanem nettó aljasság is egyben. Nincs olyan normális ember, aki egyetértene a terrorizmussal, épp ellenkezőleg: józan ésszel mindenki azt mondja, hogy a terrorizmust vissza kell szorítani. Ennek azonban nem az a módja, hogy mások, főként elesettek és üldözöttek ellen gyűlöletet keltsünk.

Meglepő, hogy a Századvégnél csak az emberek 58 százaléka gondolta úgy, hogy Európának meg kell őriznie keresztény kultúráját és hagyományait. Valójában ezeket a hagyományokat minden körülmények között meg kell őrizni, ami messze nem azt jelenti, hogy a magyar kormány, valamint a minden országban meglévő szélsőségesek szellemiségének megfelelően, gyűlöletet kell szítani más kultúrák képviselői ellen.

Globalizáció, gender, PC. Idén először kérdeztek rá a gender témakörre, ami, mint írják, erősen megosztja az országokat, Összességében többen vannak azok, akik szerint mindenki maga dönti el, hogy férfinak, vagy nőnek érzi-e magát, ám míg ezen vélemények Magyarországon csak 25, addig Spanyolországban 67 százalékot képviselnek.

A Századvég szerint a közösségi oldalakkal szemben jelentős a bizalmatlanság, a szólásszabadság korlátozását szolgáló törekvéseket a megkérdezettek mintegy kétharmada elutasítja. Ezzel szemben az az igazság, hogy a gender kutatása és értelmezése valóban fontos, bár az európai emberek mindennapjait nem ez határozza meg. Ebben az aspektusban megkérdőjelezhető, hogy miként került egy ilyen kérdés e kutatás tárgykörébe, különös tekintettel arra, hogy Magyarországon az állami egyetemeken tilos a gendert tanítani.

Ami a közösségi médiát illeti: valóban van bizalmatlanság, de ez éppen hogy nem a szólásszabadság korlátozásával, hanem az adatkezeléssel, illetve ez utóbbi hiányosságaival kapcsolatos.

Harmadik fejezetként tárgyalja a kutatás az Európai Unió megítélését. A Századvég megállapítja, hogy – a bizonyára nem célzott kérdések hatására – az európai lakosság döntő része nagyon határozott kritikát fogalmaz meg Brüsszel tevékenységével kapcsolatban. A legtöbben gyengének ítélik meg Brüsszel válságkezelését, a határvédelmet, a terrorizmus elleni harcot.

Ezzel szemben azt kell mondanunk, hogy akár egy Fidesz-fórumon is elhangozhattak volna ezek a kijelentések. Az árnyaltabb és tisztességesebb tájékoztatás végett ugyanakkor nem ártott volna az eredmények mellé odaírni, hogy az egyes országok kormányai hány milliárd forintnak megfelelő összeget költöttek az Állítsuk meg Brüsszelt! mélységű plakátokra és más hirdetésekre, és hogy az ezekre elköltött pénz hogyan aránylik az egyes országok polgárai által adott válaszokhoz. Nem volna nehéz fölfedezni az összefüggést, valamint azt a tényt, hogy Magyarországon (de más Közép-Kelet-Európai országokban is) szervezett, közpénzből finanszírozott agymosás folyik, ami jelentősen befolyásolja az emberek, főleg a tanulatlanabbak, valamint csak egyetlen forrásból tájékozódók véleményét.

A negyedik fejezet azt a címet viseli, hogy Általános jövőkép, politikai attitűdök. A Századvég itt megállapítja: az idei eredmények továbbra is azt erősítik, hogy az európaiak többsége szerint nem mennek jó irányba a dolgok saját országukban, és borúlátók a következő generációk jövőjével kapcsolatban. A Századvég megállapítja, hogy a nyugat-európai országok polgárai pesszimistábbak, mint Magyarország és más kelet-európai országok lakosai.

Vagyis, a Századvég ezzel nem kevesebbet akar mondani, minthogy – és most maradjunk Magyarországnál - nálunk az emberek jobban érzik magukat, elégedettebbek az életükkel, a viszonyaikkal, mint a nyugat-európai országokban lakók. Lehet ezt is gondolni, és azért sem ördögtől való az ilyen gondolkodás, mert két évvel ezelőtt, az Ericsson új székházának avatásakor maga Orbán Viktor mondta, hogy nekünk meg kell próbálnunk a valóságot magunk felé hajlítani.

Vagyis, nem az a valóság, ami van, hanem az, amiről azt akarjuk, hogy legyen. Ebből a megközelítésből igazat kell adnunk a Századvégnek, érdemes volt elkölteni a milliókat a kutatásra.

Szerző: Föld S. Péter