A kormány soha nem visszakozik, csak más utakat keres

Az Országgyűlés kétharmados többséggel módosította az Alaptörvényt, kivezetve a közigazgatási bíróságokra vonatkozó szabályozást az Alkotmányból – ahogy azt korábban, Varga Judit igazságügyi miniszter bejelentette. Ugyanakkor – ismét az Orbánék által gyakorta alkalmazott módszerrel, salátatörvénybe elrejtve – több olyan kérdésről is döntöttek a jogalkotók, amelyek ellen – még elfogadásuk előtt – a jogvédő szervezetek is tiltakoztak. Ilyen az, hogy a jövőben állami szervezet is élhet alkotmányjogi panasszal az ellene hozott bírói ítélettel szemben. A Kúria jogegységi döntései kvázi kötelezőek lesznek az egyes bírókra nézve, s hogy Alkotmánybíróból lehet bíró a Kúrián.

Vajon visszakozott-e legalább részben az Orbán-kormány azzal, hogy – vélhetően az óriás nemzetközi, elsősorban európai uniós felháborodás nyomán – látszólag lemondott a közigazgatási bíróságokról, vagy csak más utakat keres a céljai megvalósításához? – kérdeztük Fleck Zoltánt. Mint mondta, ez utóbbi történik, „a politikai akaratot egy másik úton kívánják elérni. A salátatörvénnyel visszacsempészik ezeket az intézményeket”.

Az egyik út az, hogy a közhatalmi szervek miként perelhetnek, a másik, hogy hozzákötik a Kúria joggyakorlatához a bírói jogértelmezést, ezzel csökkentve a bírók függetlenségét – fejtette ki. Ezzel párhuzamosan, az alkotmánybírók átléphetnek majd a Kúriába, s akik ezt az utat fogják majd járni, vélhetően értenek a közigazgatási ügyekhez. De ők politikai kiválasztottak, szemben a bírókkal, akik egy belső rendszeren keresztül kapják meg a kinevezésüket – mutatott rá. „Mindezen változtatások után, el lehet mondani: végrehajtották azt a politikai szándékot, amit elterveztek. Ugyanis ezekkel az eszközökkel meg tudják akadályozni, hogy a kormányzati akaratnak nem megfelelő közigazgatási döntések kerüljenek jogerős szintre.

Minderre még az is ráadódik, hogy a közigazgatási bírók esetében 0 Fleck szerint – sikerült az igazgatási szintek átrendezésével elintézni a vezetőcseréket. Hiszen az átrendezés nyomán új vezetőket kellett kinevezni.

„Nagyon téved tehát az, aki a színházakkal kapcsolatban most azt mondja, hogy a kormány visszakozott. Ez a rendszer nem tűr ellenkezést, s úgy működik, hogy ha akadályokba ütközik, akkor más módon, de eléri amit akar” – szögezte le. Erre a közigazgatási bíróságok esete a példa: egy salátatörvénnyel megvalósítják azt, amit el akartak érni. A jogszociológus szerint, az az ördögi, hogy technikailag jól képzett emberekről van szó, akik nem véletlenül alkalmazzák a salátatörvény eszközét. Soha sem adják fel a céljukat, mindig új jogi utakat keresnek – ez az alapvető hatalmi technikájuk. Hozzátette, „A jogállam feltételrendszere, hogy rendet tartunk a jogrendszerben, hogy biztosítjuk a normák kiszámíthatóságát, s azt, hogy azok világosak legyenek” – szögezte le Fleck. „Ha ezek el vannak rejtve, ha illogikusak, nem koherensek, ha folyamatosan változtatunk rajtuk, akkor az a mindenkori rosszhiszemű hatalomgyakorlók számára jelent lehetőséget”.

S hogy mit lehet ebben a helyzetben tenni, hiszen a Fidesznek kétharmada van a törvényhozásban, jószerint azt csinál, amit akar? A jogszociológus úgy látja:  feladni nem szabad, s nem szabad belenyugodni a helyzetbe. Most a bírói függetlenség éppen olyan veszélyben van, mint a színházak függetlensége, s ebben a helyzetben a korábbinál is nagyobb energiabefektetésekkel lehet csak elkerülni a csapdákat.

Fleck Zoltán egyébként már hónapokkal ezelőtt, június közepén portálunknak arról beszélt, hogy „Senki nem gondolhatta komolyan, hogy Orbánék leveszik a napirendről a közigazgatási bíróságok felállításának az ügyét”.