A kormányváltás után minden hadiipari beszerzést átvilágítanak

Harkai Péter 2021. február 18. 18:10 2021. feb. 18. 18:10

Míg a védőoltások tömeges megszervezése megoldhatatlan feladat elé állítja a magyar kormányt, százával gördülnek a modern harci járművek a „békeharc” hazai bázisaira. A terület kormánybiztosa tíz éves szárnyalást vizionál, miközben azt sem tudni, beülhetünk-e félév múlva egy étterembe. A szédítő bejelentések hátteréről kérdeztük Szekeres Imrét: kell ez nekünk? 

Miközben bekopogott a Covidj-árvány harmadik hulláma, hónapok óta arról értesülünk, hogy dübörög a hazai harcászati innováció. Alig egy hete hirdette meg a tíz éves hadiipari stratégiát – no nem a honvédelmi miniszter, hanem a védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos. Maróth Gáspár magabiztosan kijelentette egy interjúban, hogy 2021-ben az újonnan induló gyárépítések, kutatás-fejlesztési tevékenységek összehangolása kerül prioritásba, új hadiipari kutatóintézet létesül Magyarországon, a katonai járművek fejlesztése mellett, teljesen újfajta kézifegyver-típusok tervezésébe és gyártásába kezdenek, mivel „sajnos azt érezzük, hogy a feszültség egyre inkább nő a régiónkban és a világpolitikában is. Van egy akut biztonsági fenyegetés is a világban, amit nem mindenki értékel annak, de a NATO egyértelműen akként értelmezi a következményeit: ez a migráció.”     

Sőt: olyan hadiipari fejlesztést jelentett be az ITM és a MH vezetője, amire állításuk szerint 1945 óta nem volt példa, ugyanis a legjelentősebb hazai hadiipari gyárfejlesztést jelentette be Zalaegerszegen Palkovics László és Benkő Tibor. A több mint kétmilliárd eurós értékű programban a Magyar Honvédség Lynx harcjárműveket szerez be, amelyek nagy részét itthon gyártja majd egy német–magyar vegyesvállalat.

Emellett a cseh típusú kézifegyverek beszerzése folyamatos, de még ennél is továbbmegyünk: nagy kaliberű lőszereket és kézifegyvereket is gyártunk majd itthon, a hazai használat mellett exportra is.

A volt honvédelmi minisztert arról kérdeztük, hogy a megismerhető tények alapján valóban indokolt-e ez a militáns vízió, vagy valakinek egyszerűen szokás szerint megszaladt a tolla egy lobbitáblázaton.

Szekeres Imre szakmai szempontból közelített a kérdéshez: ennek tükrében a magyar honvédség fejlesztése és korszerűsítése magától értetődő feladat. Az viszont vállalhatatlan, hogy mindennek a koncepciója és részletei átláthatatlanok. „Kritikusan zavaros” – jellemezte tömören a Honvédelmi Minisztériumtól elvett és külön kormánybiztos alá helyezett haditechnikai innováció tényét. Példaként hozta fel a légierőt érintő beszerzéseket, amiknek következtében a szállító- és futárgépeket úgy sikerült kiválasztani, hogy azok nem katonai járművek. A megvásárolni tervezett vagy már le is szállított kiképző- és gyakorlógépek elavultak.  Mint fogalmazott, miután a világ minden tájáról összevásárolták a légieszközöket, arról nincs semmilyen információ, hogy ezeket miből és kik és mennyiért fejlesztik, karbantartják, szerelik fel a megfelelő eszközökkel, mennyiért üzemeltetik, tanítják be a megfelelő szakszemélyzetet és kik lesznek ezek. Azt ugyanis nem illene elfelejteni, hogy mindez legalább akkora összeget jelent, mint maga az eszköz-, illetve a járművásárlás.

Nincs ez másként a szárazföldi erők esetében sem, sőt, itt még zavarosabbnak tűnik a kép. Az itt használt eszközök nagy része ugyanis – néhány kivételtől eltekintve – nem „topeszköz”. A volt honvédelmi miniszter szerint amire a magyar hadiipart alapozni szándékozták, mint a cseh kézifegyverek vagy a német Lynx harcijárművek, mindez teljességgel megalapozatlan, mivel „mind a cseh, mind a német beruházók a csőd szélén állnak, nem tudják eladni a termékeiket”. Mindez csak akkor lenne rentábilis, ha ezeket az eszközöket exportálni is tudnák, de erre lényegében semmi esély.

Egy olyan beszerzés említhető mindössze, amivel valóban „fel lehetne vágni” és ezek az úgynevezett részkitöltő radarok, amelyeket némi nagyzolással „vaskupolának” neveznek. Ezek a három telepített NATO-radar háromszögelését segítik elő, mivel a háromból egy radar alacsonyabb szintre került és így nem kellően hatékony a légtéri lefedettségük – a részkitöltő radarok ebben segítenek.

A volt honvédelmi miniszter szerint a kormánynak „okos védelemre” kellene berendezkednie és nem minden harci képesség demonstrálására. A NATO által előírt részfeladatok kielégítő teljesítése jóval hatékonyabb lenne mind katonailag, mind anyagilag. A fejlesztéseket pedig a reális kockázatelemzés alapján kellene tematizálni, ám ez utóbbinak finoman szólva nyoma sincs.

– Amilyen nagyhangúak a nyilatkozatok, lényegében ugyanolyan zavarosak is. A honvédelmi beruházások nem kockázatelemzésen alapulnak, hanem inkább lobbiérdekek mentén. Ennek két súlyos következménye van. Egyrészt nem azt vesszük meg, amit kell, másrészt elköltjük a pénzt. A kormányváltást követően, az első lépések között kell lennie, hogy higgadtan és objektíven átvizsgáljuk a beszerzéseket a megkötött szerződéseket, hogy mennyiben felelnek meg a valószínűsíthető kockázatoknak és mennyiben biztosítják mind szakmailag, mind anyagilag az optimális elvárásokat. Ezt követően kemény döntéseket kell hozni, mert minden olyan fejlesztésre szükség van, ami Magyarország védelmét biztosítani tudja, de semmi olyanra nincs szükség, ami csak lobbiérdeket szolgál – nyilatkozta a Hírklikk megkeresésére Szekeres Imre volt honvédelmi miniszter.