A köztévének és a Nézőpontnak nagyon tetszett Orbán

Föld S. Péter 2020. február 17. 15:50 2020. feb. 17. 15:50

A köztévében Mráz Ágoston Sámuel és az őt kérdező mikrofonállvány már a délutáni műsor előtt egymást licitálták felül, hogy melyiküknek fog jobban tetszeni Orbán Viktor évértékelőnek beharangozott valótlanságshow-ja. Egyikük sem szeretett volna lemaradni a másik mögött, így aztán nemcsak az erőlködés látszott rajtuk, a kidolgozott tetszőizmok férfias játéka, de az összeszokottság és kreativitás kellően adagolt elegye ezúttal valóban hozta az elvárt eredményt: beszédet még sohasem dicsértek meg ennyire, mint ahogyan azt a köztévé riportere és a Nézőpont Intézet vezetője tette.

Arról sajnos nem esett szó ebben a szürreális beharangozóban, hogy a miniszterelnök milyen közlekedési eszközzel érkezett a Várkert Bazárba, pedig lett volna rá igény. Az embereket ugyanis minden másnál jobban érdekli, hogy Orbán biciklivel jár-e a munkahelyére, vagy a két páncélozott BMW kisbusz valamelyikével. (Esetleg a rá leselkedő, magukat kóbor apácáknak álcázó Soros ügynökök megtévesztésére egy harmadik, ugyancsak páncélozott járműn húzza meg magát.)

Minden más fontosságról viszont szó esett. Az évértékelő előtt például arról, hogy Ön is úgy gondolja, ahogyan én, vagy esetleg még nálamnál is úgyabbul, vagyis, hogy most hamarosan, és remélem, már nem kell sokat várni, mert azt én ki nem bírom, szóval, hogy perceken belül egy nagyon korszakos, előremutató beszédet fogunk hallani?

És erre jött a válasz, miszerint a kérdezett is ugyanúgy gondolja, sőt, ha lehet, még ugyanúgyabbul. És ebben teljesen biztos, merthogy így görbüjjön meg, ha nem így van, Orbán Viktor ha akarna, sem tudna korszakos beszédnél kevésbé nagy ívűbbet mondani, de hát nem is akar, ő mindig a legjobbat hozza ki magából, nem öncélúan persze, magamutogatásból, hanem a magyar emberek érdekében igyekszik annál is jobbnak mutatkozni, mint amilyennek az őt rajongva csodálók látják.

Erre aztán a pártatlan, pártoktól független köztévé képviseletében nem is lehetett mást kérdezni, mint azt, hogy ha már most minden annyira jó, mint amilyen majd akkor lesz, amikor még a mostaninál is jobb lesz, milyen lesz akkor, amikor még annál is jobb lesz, mint amilyen most? Jó kérdés volt, mert Mráz Ágoston Sámuelnek volt rá válasza, mégpedig az, hogy nem mindig az a jó, ami jó, hanem az, amit annak mondunk. Még mondott volna néhány hasonló okosságot, de kezdődött a valótlanságshow. Utána folytatták.

Amint Orbán Viktor befejezte, ismét hőseinket kapcsolták a stúdióban, s szabad szemmel is érzékelhető volt rajtuk, hogy ekkora élvezetben még soha életükben nem volt részük. Csillogott a szemük, s talán nem tévedünk nagyot, ha megkockáztatjuk a feltevést, hogy még az orrcimpájuk is remegett. Először is gratuláltak egymásnak, amiért akkora közös élményben volt részük, mint még soha, és életük legjobb beszédét hallhatták, ami nem csupán korszakos volt, valamint előremutató, de ugyanakkor még annál is sokkal olyanabb, mint amilyenre legföljebb csak titokban számítottak. Azt is megállapították (egymást licitálva),  hogy Orbán Viktor kirobbanó formában van, a két tenyerén látható kékes-lilás foltok attól a játéknyomdától származnak, amellyel Havasai Bertalan sajtófőnök kedveskedett neki karácsonyra. 

Végezetül – nehogy valakiben hiányérzet maradjon –, mindketten leszögezték, hogy ennél jobb beszédet még soha senki nem mondott, ráadásul belátható időn belül nem is fog. Ez csak akkora várható, amikor Orbán Viktor újból évet értékel, a következő valótlanságshowig még valahogy ki kell bírni, ami nem lesz könnyű, sőt, kifejezetten  nehéz lesz, hüp és hüp, eltörött a mécses, de csak az illem diktálta kereteken belül. A néző nem is vette észre, annyira diszkréten csinálták, mintha odahaza lettek volna, a négy fal között