A leendő német koalíció összetételén múlik Berlin keménysége Orbánnal szemben
Angela Merkel közelgő távoztával a német történelem egyik igen jó korszaka ér véget, még akkor is, ha a kancellár azért nem mindent csinált jól, megtestesíti a legjobb Németországot – véli Timothy Garton Ash. A német politikus igen óvatosan viszonyult az EU megreformálásához, nem igazán szállt szembe a tekintélyelvű magyar és lengyel vezetéssel, nem készítette fel Németországot a digitális és a környezetvédelem szempontjából fenntartható jövőre.
A The New York Times-ban megjelent írásában az Oxfordi Egyetem politológus-történésze azonban azt is kifejtette, hogy keményebbre vált Berlin politikája Kínával, illetve az európai autokráciákkal, ha a kereszténydemokraták a szeptemberi választások után a zöldekkel lépnek szövetségre. Ebből a szempontból a koalíció összetétele többet számít majd, mint az, hogy milyen tulajdonságokat tud felmutatni az új miniszterelnök.
A lap hozzáteszi, hogy a jobboldaliság, de az ország is válaszúthoz érkezett. Az új pártelnök a kereszténydemokrácia liberálisabb szárnyához tartozik és mindig is Merkel hűséges híve volt. De ha nem tud javítani a koronaválság kezelése miatt visszaesett népszerűségén, akkor lehet, hogy a CSU elnökének kell átengednie a kormányfői tisztet. Söder, aki a menekülthullám során még a most távozó Merkel éles bírálója volt, a járvány és az egészségügyi válság kitörése óta nagy támogatójává vált. Ráadásul – ritka kivételként – csaknem annyira közkedvelt, mint Merkel és kenterbe veri Laschetet.
