A Magyar Nemzet megtudta, miért támadja az ellenzék a stadionépítéseket

Megvan tehát a megoldás, ha ezer évig élünk, akkor sem jutott volna eszünkbe ilyen frappáns megközelítés. Nem az van tehát, amire józan paraszti ésszel gondolhatnánk: hogy a stadionépítések máshonnan veszik el a pénzt, olyan helyekről, ahol egyébként égető szükség volna ezekre a forrásokra. Most hirtelen csak néhány dolog jut az eszünkbe. Az alulfinanszírozott egészségügy például, ahol a kórházak rendre milliárdokkal tartoznak a beszállítóknak. Nem azért, mert nem akarnak fizetni, vagy netán rosszul gazdálkodnak, hanem mert nincs miből kiegyenlíteni a számlát. Említhetnénk az oktatást, ezen belül is a pedagógusok megbecsülését, amely anyagi vonatkozásban valahol a talaj és a béka feneke közötti magasságban található. És persze beszélhetnénk arról is, hogy a bármilyen szép egy stadion, bármennyire szemet gyönyörködtető látvány, ha valaki a konyhájából stadionra lát, a gyakori túlárazás nem más, mint maga a korrupció.

Deák Dániel szerint a sportberuházásoknak köszönhetően lett jobb a magyar futball, ami azért is fontos, mert erősíti az emberekben a nemzeti identitást, vagyis, azt az érzést, hogy jó dolog magyarnak lenni. Szerinte a „baloldali politikusok éppen emiatt a nemzeti identitáserősítő szerep miatt támadják a sportberuházásokat, hiszen ez az ő globalista, a nemzetállamok lebontását célul kitűző szemléletükbe nem illeszthető be.”

Jutott tehát a dicséretből – igaz, a nevét ki nem mondva –, Orbán Viktornak is, akiről a Fidesz fanatikusai biztosan tudják, hogy egyedül mentette meg a magyarságot a pusztulástól. Ha Orbán nem lenne, vagy nem olyan volna, amilyen, akkor ebben az országban már senki sem beszélne magyarul, valami idegen, globalista nyelven karattyolnánk, a templomok helyén pedig melegbárok épülnének.

Tessék tehát abbahagyni a magyarság nemzeti identitásának támadását, s a párttal és a néppel együtt örülni annak, hogy kedden kora este olyan nagyszerű csapattal játszik a magyar válogatott, mint amilyen a portugál. És már most kijelenthető, hogy bármi lesz is az eredmény, mi mindenképpen győzni fogunk. Ez már csak azért is biztosra vehető, mert mi mindig győzünk, még akkor is, amikor veszítünk. Ezt szintén Orbán Viktortól tudjuk, ő tanította meg nekünk, ezért nem térdelünk le a mérkőzések előtt, mert mi más gesztusokkal fejezzük ki érzéseinket. Például az ellenfél kifütyülésével, vagy úgy, ahogyan az öt évvel ezelőtti Európa-bajnokságon, amikor a nemzeti identitástól megrészegült magyar drukkerek kórusban skandálták Ronaldónak, hogy Cristiano homoszexuális.

Mindezek fényében – vagy inkább sötétségében – a magyar parlamentben épp ma fogadtak el egy törvényt amely (nagyon helyesen), súlyosbítja a pedofílokra kiróható büntetést, ugyanakkor (nagyon helytelenül), összemossa a pedofílokat a melegekkel.

A költővel szólva: még több stadiont, ezeret!