A mások sikere is Orbán sikere
A Kedves Vezető nem megy a szomszédba egy kis önfényezésért. Az Európai Bizottság elnöki posztjának várományosát, Ursula von der Leyent is a saját sikereként tudja be, mint ahogy azt is, hogy kigolyózták Webert és Timermanst. Persze, nincs köze egyikhez sem, mert legjobb esetben is csak partjelzőként működött közre ezeken a mérkőzéséken. Arról nem is beszélve, hogy von der Leyen most mégsem látszik annyira biztos befutónak, mint néhány nappal ezelőtt. Hamarosan, pár nap múlva eldől ez is.
Nem ma kezdte Orbán, hogy mások sikerét a sajátjaként adja el. Egy évvel ezelőtt, amikor a horvátok a világbajnokságon két gólt rúgtak az angoloknak, és ezzel bejutottak a döntőbe, Orbán a következőket mondta: „Magyarország mindig a Duna menti futballkultúra része volt, ezért a horvátok sikere persze a horvátoké, de egy kicsit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen ez a régió dicsősége is”.
Mindig sejtettük, csak nem tudtuk ennyire frappánsan megfogalmazni. Hogy mi is a Duna menti futballkultúra részei vagyunk. Másképp passzolunk, másképp vezetjük a labdát, mint azok, akik nem a Duna mentén teszik ugyanezt. Nálunk a félmagas beadás sokkal félmagasabb, mint másutt, és a szögletrúgás is jóval szögletesebb.
Naná, hogy a horvátok sikereiben is benne vagyunk. Ezért építettünk annyi stadiont, hogy ők két gólt rúghassanak az angoloknak, ezért toltuk számolatlanul a közpénzt a futballba. Sajnálatos módon szeretett miniszterelnökünk – nyilván a vele született szerénységből kifolyólag - nem említett néhány aprónak tűnő, ám nem elhanyagolható részletet. Hogy nemcsak a horvátok sikereiben vagyunk benne, de mindenki máséban is.
Picasso ugyan mindmáig nem köszönte meg nekünk, hogy megtanítottuk festeni, de ez csak idő kérdése, meglesz az is nemsokára. És a Rolling Stones is hálás lehet nekünk. Ha Mészáros Lőrinc nem volna sokkal okosabb, mint Mark Zuckerberg, vagy teszem azt, Rogán Antal nem helikopteren utazik lakodalomba, talán sose születik meg a Satisfaction című dal.
És benne vagyunk a Holdra szállásban, a nagy tudományos felfedezésekben, benne vagyunk mindenben, ami jó. Csak szeretünk szerényen a háttérbe húzódni, mert nekünk magyaroknak, nem szokásunk a sikereinkkel kérkedni. A tangót is mi találtuk fel, de nem mondjuk. Úgyis tudja mindenki, akkor meg minek dicsekedjünk.
Ha a horvátok a tavalyi döntőben legyőzték volna a franciákat, akkor végre egyszer mi is világbajnokok lehettünk volna. Nem sikerült, a Duna menti futballkultúra most még alulmaradt Macronék migránsaival szemben. De a Kedves Vezető nem adja föl: legközelebb neki is leesik valami a mások dicsőségéből.
