A mi bajnokunk
A történet első fele ismert: Rasovszky Kristóf megszerezte Magyarország első világbajnoki aranyérmét a nyílt vízi úszásban, az öt kilométeres távon a dél-koreai Joszuban. Bravúros teljesítmény, elismerés érte, mert az mindig jó, ha egy honfitársunk révén a jó oldalunkat is megmutatjuk a világnak. Ám ez csupán a történet egyik fele, s a folytatást csak azok ismerhetik, akik nem kizárólag a közmédia, vagy a Fideszhez lojális médiabirodalom híreiből tájékozódnak. Ők ugyanis nem tartották fontosnak hírül adni, hogy a magyar fiatalember a verseny utolsó helyezettjének, egy Mohamed Ibrahim nevű szudáni fiúnak a nyakába akasztotta az aranyérmét.
Mohamed Ibrahim a saját pénzén utazott a verseny színhelyére, legtöbb ellenfelétől eltérően nem voltak tehetős szponzorai. Hajnali háromkor érkezett meg a verseny színhelyére, nem sokkal később már úszni kellett, feltehetőleg ennek is köszönhető, hogy a szudáni fiú a hatvanegyedik, utolsó helyet szerezte meg.
A történet itt kezd érdekes lenni. Brazil újságírók megkeresték Rasovszky Kristófot, és megkérték, mondjon néhány szót a fáradt, láthatóan elcsigázott szudáni ellenfélnek. A magyar világbajnok odament Mohamed Ibrahimhoz, a nyakába akasztotta az aranyérmet, majd azt mondta neki: - Emlékszel, az eligazításon azt mondták nekünk, hogy aki itt elindul, mindenki bajnok. Te is bajnok vagy.
A szudáni úszó elsőre talán fel sem fogta, hogy mi történik vele. Pedig, nem túlságosan bonyolult dolog, amit Rasovszkyí Kristóf tett, a sport ugyanis erről szól. (Vagy legalábbis valamikor erről szólt.) Hogy nemes vetélkedésben győzzön a jobb, és hogy akit legyőztek, nem ellenség, hanem ellenfél.
Vannak helyek, ahol az ilyen magatartás természetes. Magyarország egy ideje nem ilyen hely. Talán ezért sem tudott az MTI mit kezdeni a helyzettel. Hogy egy magyar világbajnok, ha csak rövid időre is, de odaadja az aranyérmét egy színes bőrű afrikai sportolónak.
Biztos sokan emlékeznek még arra a három évvel ezelőtti esetre, amikor a köztévé beletörölte a lábát az olimpia eszméjébe. Az akkori gyalázat még a közmédiától „megszokott” hírhamisításoknál is szégyenletesebb. 2016-ban a 100 méteres pillangóúszás egyik előfutamát a 18 éves Yusra Mardini nyerte. Nem szír színekben, ami normális üzemmenetben természetes lett volna, hanem a menekült válogatott tagjaként. Yusra Maridin ugyanis menekült. Társaival együtt úszva menekült a tengeren.
Knézy Jenő riporter (?)meg sem említette a nevét. Sem a versenyzők felsorolásakor, sem pedig az eredmények ismertetésekor. Mintha ez a 18 éves szíriai lány nem is létezett volna. Knézy riporter (?) azt sem közölte a köztévé nézőivel, hogy a lány a menekült válogatott tagjaként indulhatott az olimpián.
Nem kívánnánk belekeverni a politikát abba, ami most Dél-Koreában történt. Merthogy nincs is benne, „mindössze” egy emberi megnyilvánulás volt. Ez a szudáni fiatalember, Mohamed Ibrahim, most bizonyára jó érzéssel gondol Magyarországra, és a magyarokra. Talán már el is határozta, hogy amint teheti, ellátogat hozzánk, megnézni, milyen lehet az az ország, ahol olyan nagyszerű emberek élnek, mint Rasovszky Kristóf. Aki nem mellesleg nem csak azzal írt történelmet, hogy ő nyerte Magyarország első nyílt vízi úszó aranyérmét.
