A múltunk jövője
Semmi sem olyan bizonytalan mint a múltunk jövője. Ez ilyentájt, nemzeti ünnep idején a leginkább szembetűnő, amikor szónokok sora idézi fel a magyar nemzet, a magyar haza dicsőséges történelmi pillanatait és fordulatait, amikor büszkén nézünk magunk elé, s mormoljuk a verssort:
Él magyar, áll Buda még! a mult csak példa legyen most.
S égve honért bizton nézzen előre szemünk.
Ünnep van. Ünnepeljük Szent I. István királyunk nevenapját, az új kenyeret, néhányan még az alkotmányt is ünneplik, s persze zeng a megérdemelt hozsanna a kapunyitóknak, akik 1989-ben riadót fújtak a közép-kelet-európai rendszerváltozás nyitányaként. Zsúfolt a program, még Angéla Merkel német kancellár is itt van Sopronban, pacsizik a határnyitás főszereplőjével, Orbán Viktor miniszterelnökkel. No és persze Bugacon tartatik meg ötödik alkalommal az Ősök Napja. E nevezetes eseményen Kásler Miklós miniszter fölöttébb megható és elgondolkodtató beszédet tartott, hadd idézzünk néhány gondolatot a professzor úr szónoklatából az Index alapján:
„A magyarok származástudata, önazonossága, egymás iránti tisztelete és szeretete, rokonaik megbecsülése egyben a jövőjük záloga.“
/Ez igazán ékes jellemzése a magyarságnak, amely a Honfoglalás valóban sikeres katonai művelete óta szinte soha, semmiben nem volt egységes. Szeretet? Békesség? Honnan veszi ezt miniszter úr?/
„Álmos küldetése az volt, hogy összegyűjtse a rokon népeket és erőszövetséget kovácsoljon. Művét vitte tovább az utolsó fejedelem.“
/ Valóban? Milyen művét? Eddig úgy tudtuk, a magyarság rablónépként érkezett meg Európába a 900-as évek elején. A lovas-nomád hadinép dicső hadjáratokat vezetett Délre, Dél-Nyugatra, Nyugatra, s az ottani keresztény népek kezdetben imádkoztak féltükben, majd először 933-ban Merseburgnál, majd 955-ben Augsburgnál elverték a hős magyarokat. Eddig úgy tudtuk, Géza fejedelem volt, aki felismerte: vége a rablóéletnek, le kell telepedni, fel kell venni a kereszténységet, másként a magyarság elpusztul/
„Vajk - vagyis István, az első magyar király, -, aki ezt a küldetéstudatot új dimenzióba emelte. Úgy alakította ki keresztény államát, hogy az ősök hagyományára, hagyatékára építkezett. A szuverenitásra, az integritásra, a függetlenségre, a hagyományok és az ősök tiszteletére. Ez volt az a biztos alap a magyar nép sanyargattatásainak és véráldozatainak időszakában, amire újra és újra új hazát építhettek.“
/Gyanítható, hogy Koppány vezér, Tonuzoba, a besenyő, majd később Vata vezér másként gondolta és értelmezte a magyarság megmaradását és jövőbeni európai szerepét. De akkoriban még más lehetett a keresztény szabadság, mint manapság./
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke is szólt a megjelentekhez. Mondandójának értelmét nem könnyű megfejteni magamfajta torz gondolkodású szabadelvű demokratának, de teszek egy kísérletet. Azt mondta az irodalmár politikus: “...: nincs olyan szeglete a történelmi Magyarországnak, ahol a helyi érték tudatos feltárásakor ne jelent volna meg az ősök értéket, minőséget teremtő tudása, egészséges gondolkodást és életmódot közvetítő példázata
/Belátom, ebben minden benne van. Vagyis nincs benne semmi. Szerintem. Sokáig elmélkedtem e mondat lehetséges értelmén, hátha rábukkanok, de nekem nem sikerült. Olvasóink között bizonyára akadanak igazi hazaffyak, akik automatikusan megértik./
De most jön a csúcs: „Újra és újra bizonyosságot nyer, hogy a magyarok múltja több évezredes gyökérzete sebezhetetlen. Hiába rombolták várait, hiába pusztították falvait, fosztották ki sírjait, hiába hamisítják történelmét és eredetét, a közeli és a távoli magyar múlt ellenáll, és nemcsak a magyar hit- és mítoszvilág éltető ereje vagy a hagyományokat különféle formában feltárók miatt, hanem a fiatal tudósnemzedék is rendre megkísérli az évtizedek bűnös mulasztásait pótolni."
/Végre megtudtuk, hogy a múltunk több évezredes, s fiatal tudósok fáradoznak annak hiteles feltárásán. Van már hozzá tudományos intézet is, eddig mindössze másfél-két milliárdba került. A magyar történelemkönyvek lassan olyanok lesznek, mint az SZK(b)P történetének egymást követő kiadásai. Mindig, amikor a szovjet kommunista párt új főtitkárt kapott, át kellett írni a párt históriáját, hogy az új nagyfőnök méltó helyet kapjon a bolsevik forradalom, a Nagy Honvédő Háború, és a szocializmus építése történetében. Az előző variánsokat mindig indexre tették. Nálunk is ez lesz - vaskos őstörténeti ködösítéssel. Dehát nyilvánvaló, hogy a megfelelően feltárt múlt méhében rejlik a ragyogó jövő. Remélhetőleg nem Merseburgban és Augsburgban!/
