A nap, amikor Orbán elveszítette Budapestet, ami sohasem volt az övé

Tarlós a választást megelőző hetekben valójában nem is kampányolt. Nem járta be Budapestet, hogy bemutassa a programját, és meggyőzze a főváros polgárait arról, amit a plakátján hirdetnek: hogy biztos kezekben van a város. Mindössze egy kampányzáró sajtótájékoztatót tartott, ahol – egy nappal az önkormányzati választás előtt – kiállt néhány újságíró elé.

Nem érezte szükségét, hogy a programjának megismertetésével megtisztelje a főváros lakóit, mert a Fidesz kampányguruival együtt azt gondolta, hogy a győzelemhez elegendő lesz az állampárt médiatúlsúlya, az ezernyi szórólap és plakát. Abban bízott, hogy neki nem kell semmit sem mondania a budapestieknek, így is simán nyer a kezdetben lesajnált, anyámasszony katonájának nevezett és a plakátokon Puzsér Róberttel és Berki Krisztiánnal egy szintre alacsonyított, cirkuszi bohócként ábrázolt Karácsony Gergely ellen. Ám a verseny előbb váratlanul szoros lett, majd át is fordult a kihívó Karácsony javára.

Tarlós esélyeit a Győrben kirobbant Borkai-ügy sem növelte. Ezért mondta a vasárnapi választást megelőző pénteken (majd szombaton szintén) Tarlós, talán egyedüliként a Fidesz prominensei közül, hogy Borkai méltatlan a tisztségre, s ezért szólította fel lemondásra a győri polgármestert. Tarlós persze tudta, hogy a Fidesz nem fogja megengedni Borkainak, hogy lemondjon. A Fidesz azt engedte meg Borkainak, hogy a vasárnapi szavazáson hozza a kötelezőt, azaz, nyerje meg a polgármesteri választást Győrben, majd azt követően távozzon a posztjától. Tarlós tehát nem „követelte” Borkai lemondását, csupán azt igyekezett kommunikálni, hogy ő tökös legény, nem mellesleg tiszta ember, aki sem a korrupciót, sem a kurvázást, de még a kokainozást sem tűri.

Már az is beszédes volt, hogy Tarlós István nem egy nagygyűlésen, lelkes, győzni vágyó tömegek előtt szólt az övéihez, hanem mindössze néhány újságíró és tévés előtt olvasta fel meglehetősen vérszegény mondatait. Nyilván tudta, hogy jobb lett volna sok ember előtt beszélni, ám ezt sem ő, sem a mögötte álló Fidesz nem merte bevállalni. Egy több ezres tömegben ugyanis lehetnek olyanok is, akik nem Borkait, hanem Tarlóst, esetleg Orbán miniszterelnököt szólítják fel lemondásra. És nemcsak az ellenzék soraiban voltak ilyen emberek, a fővárosban élő fideszesek között is szép számmal akadtak olyanok, akik úgy gondolták, hogy Tarlós nem Budapest, hanem Orbán és a Fidesz érdekeit képviseli.

A budapestiek nem felejtették el, hogy Tarlós főpolgármesterként nem gyarapította a fővárost, hanem hagyta, hogy az Orbán-kormány kifossza Budapestet. Nem szólt egy szót sem a Városliget tönkre tételekor, s hallgatott akkor is, amikor kivágták a Kossuth tér fáit és elvitték Nagy Imre szobrát a Vértanúk teréről. Csöndben maradt a szégyenletes Szabadság téri emlékmű kapcsán, úgy tett, mintha neki ehhez semmi köze nem volna. Pedig, a belvárosi Szabadság tér ugyanúgy Budapesten van, mint ahogyan nemrég még Budapesten volt az elüldözött és az Európai Bíróság által jogaiba épp mostanában visszahelyezett CEU nevű egyetem – ezzel kapcsolatban sem hallottuk, hogy Tarlós főpolgármester tiltakozott volna. Nem szólt akkor sem, amikor tönkre tették a Magyar Tudományos Akadémiát, és politikusnak kinevezett percemberek packáztak az intézmény nemzetközi hírű tudósaival.

Talán, ha Tarlós és a Fidesz hamarabb ébred, akkor lett volna esélye, hogy meggyőzze a kétkedőket arról, hogy ő nem Orbán Viktor bábja. Ezt a veszélyt azonban csak az utolsó napokban érzékelte, és mire észbe kapott, már késő volt. Kárenyhítésnek egyedül a nagyközönség kizárásával megtartott, színtelen, szagtalan, kampányzáróként eladott semmitmondó sajtótájékoztató maradt.

Október 13-án este aztán bizonyossá vált, hogy e kései hajrá nem volt elég, s a Tarlós által csak anyámasszony katonájának nevezett Karácsony Gergely legyőzte a regnáló főpolgármestert. Orbán Viktor miniszterelnök megköszönte Tarlós Istvánnak, hogy vezette a fővárost, ám érdemben ennél többet nem tudott mondani. Némiképp csalódottan említette, hogy tiszteletben tartják a budapestiek döntését, vagyis, a botrányos Liget projektre utalva, azt közölte, hogy a fővárosban semmi sem épül meg, amit a budapestiek nem akarnak és számíthatnak a kormány együttműködésére.

Az elmúlt egy évben láthattuk, mi valósult meg ebből, s bár Karácsony díszpolgári címet javasolt Tarlósnak – valamint az őt megelőző főpolgármesternek, Demszky Gábornak – lapzártakor még nem biztos, hogy Tarlós elfogad(hat)ja-e a kitüntetést.