A német elnökség tétje

Július 1-jén Németország 13 éve után, ismét átveszi az EU soros elnökségét. Még soha nem volt napirenden egyszerre ennyi sürgető kérdés: már a járvány előtt is világos volt, hogy téma lesz a Brexit, a klímaválság, az EU következő évekre szóló pénzügyi tervei, a Kínához, Oroszországhoz és az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatok és a migráció. Mindezek mellé, sőt, elé került most a koronavírus-válság – olvasható a T-Online.de oldalon megjelent írásban. A cikk a tétet is megnevezi. „Ha a pénzt most – nem utolsó sorban, okos német befolyásolással – jól költik el, ha a populistáknak megmutatják, hogy hol a határ, akkor valóban megerősödhet Európa összetartása, mégpedig a koronavírus-válságon túl is”.  

Rendkívüli csomag

A válság gazdasági következményeinek kezelésére az EU Bizottsága 750 milliárdos újraépítési csomagot javasolt. Ennek részben támogatások, részben hitelek formájában történő elosztásával kapcsolatban, azonban még van ellenkezés, különösen a magukat „takarékos négyeknek” nevező Ausztria, Hollandia, Svédország és Dánia részről. Ez a négy tagállam a hitelek mellett kardoskodik. Berlin és Párizs közös javaslatot terjesztett elő: a gazdaság beindítására 500 milliárdos csomagot indítványozott, amelyet az EU Bizottságának a piacon hitelként kellene felvenni, és később az unió költségvetéséből visszafizetni. 

Az unió közös hitelfelvétele teljes újdonság, de megmutatkozik ebben is, hogy a két partner újra összefogott, és talán ismét az EU motorja lehet – mint a korai időkben. 

Más kérdés, hogy ki kapja a pénzt. Az Európai Parlamentben egyre többen követelik, hogy anyagilag korlátozzák azokat az országokat, amelyek nem tartják tiszteletben a jogállamiság követelményeit. Ez mindenekelőtt Lengyelországot és Magyarországot érinti, és most a járvány miatt, már nem is csak a költségvetésről, hanem a koronavírus-járvány miatti segítségről szintén szó van. 

Vita van a rendkívüli segélyek felhasználásáról is: az EU csak jövőbe mutató projektekre szánná. A tagállamok maguk akarják eldönteni, hogy miként turbózzák fel újra a gazdaságot. Július 17-én ülnek össze az állam- és kormányfők, de még ha létre is jön kompromisszum, azt a tagállamok parlamentjeinek is el kell még fogadni. 

A Brexit

A Brexit ügyében december 31-ére van egy határidő: Nagy-Britannia végleg távozik az EU-ból, megállapodással vagy anélkül. A britek nemrég közölték, hogy nem tartanak igényt az átmeneti időszak, vagy a tárgyalások meghosszabbítására. Ez utóbbira egyébként Brüsszel sem hajlik, ugyanakkor feltétlenül meg akarja akadályozni a megállapodás nélküli kilépést. Ezért most gyorsítják a tárgyalásokat, de a vitatott kérdések határidőig való megoldása már év elején is lehetetlennek tűnt. 

Menekült-ügyek

A menekült-ügyben évek óta semmi nem változik, az érkező képek elviselhetetlenek. A menekültek az EU-Törökország megállapodás óta, Erdogan nyomásgyakorló eszközévé váltak. Ugyanakkor belpolitikai terhet is jelentenek számára, különösen a gazdasági válságban.  

Az EU most főleg elriasztásra törekszik, a Frontex keményen fellép a menekültekkel szemben. Nem csak a jogvédő szervezetek sora, hanem sok politikus is belátja, hogy ez így nem mehet tovább: sürgősen újra ki kell dolgozni az Európába irányuló migráció irányvonalait. Az EU Bizottsága a következő hetekben szándékozik prezentálni javaslatát egy új európai menedék- és menekültjogi szabályozást, amelyet támogat a német belügyminiszter is, és így a téma magasra kerül a napirendben. 

A klímaválság 

Ez a téma kissé háttérbe szorult a koronavírus-válság miatt, de még semmire nem született megoldás. Ursula von der Leyen bizottsági elnök beindított egy programot, amelynek célja, hogy 2050-re egyensúlyba hozzák az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását. Most Brüsszel a koronavírus-járvány-csomagot Európa zöldítésére is használná, s ehhez szigorú előírásokat is kidolgozott. 

A kínai kapcsolat

A külpolitikában Donald Trump amerikai elnök hivatalba lépése óta, jócskán lehűltek az EU-USA kapcsolatok. Ezért az EU szeretné jobban szemügyre venni Kínát partnerként, de riválisként is. Gazdaságilag a kínaiak már rég Európában vannak. Ellenőrzésük alatt áll a pireuszi kikötő, Magyarország építi a Budapest-Belgrád vasútvonalat, az európai autógyártók számára Kína nélkülözhetetlen piac. Politikai szinten akadály azonban, hogy Kínában tekintélyelvű rezsim van, és nincs meg mindaz, amit az EU képvisel, és a tagállamaitól megkövetel: a demokrácia, az emberi jogok, a fair bíráskodás, a szólásszabadság. Európa most módot keres a közeledésre, de úgy, hogy a saját értékeit ne árulja el. Merkel „nyílt párbeszédet” szeretne, hogy lehessen tárgyalni egy befektetési egyezményről, valamint a klímavédelemről, és a „közös afrikai szerepvállalásról”. Jó lenne, ha Brüsszel közös vonalat követne, de nem ez lenne az első eset, hogy a tagállamok nem tudnak közös nevezőre jutni a külpolitikai vonalat illetően. 

Mi legyen az USA-val?

A külpolitika másik nagy kérdése az Egyesült Államok. Az Európa és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok szélsőséges mértékben megromlottak. Trump azt panaszolja, hogy Európa kevéssé veti be magát a NATO-ban – pénzügyileg is –, a kereskedelmi viszály pedig megkeményítette a frontokat. Az európaiak nem tudnak mit kezdeni Trump tévelygő tweetjeivel, a koronavírus-válsággal kapcsolatos gondatlan magatartása pedig fejcsóválást váltott ki, akárcsak az Egészségügyi Világszervezetből történt amerikai kivonulás. 

Most Trump az amerikai csapatok egy részét esetleg ki akarja vonni Németországból, hogy Lengyelországba helyezze át őket. Nem tudni, hogy ez csupán az elnök újabb fixa ideája, vagy valóban megvalósítandó terv. Csak annyi bizonyos, hogy az európai állam- és kormányfők az Egyesült Államokban már nem azt a megbízható partnert látják, amely egykor volt. 

Európa döntés előtt áll

Angela Merkel német kancellár a német soros elnökséggel kapcsolatos beszédében rámutatott: belülről erősíteni akarja az EU-t, hogy a tömb kifelé „a stabilitás biztos horgonya lehessen”. A belső összefogásért folyó harc nem új, valójában kezdettől jelen van. Ám a koronavírus-válság megváltoztatott valamit. Az országok eleinte bezárkóztak, bírálták a globális szállítási láncokat, agresszívan vetélkedtek az utolsó maszkokért és fertőtlenítő szerekért. 

Ugyanakkor Európa a segítőkészség új hullámát éli meg: fertőzött betegeket Olaszországból német kórházakba szállítanak, az EU az összes tagállamának rendelkezésére álló közös tartalékot hoz létre lélegeztetőgépekből, védőmaszkokból, laboranyagokból. Jön az európai segélycsomag. Ha a pénzt most – nem utolsó sorban okos német befolyásolással – jól költik el, ha a populistáknak megmutatják, hogy hol a határ, akkor valóban megerősödhet Európa összetartása, mégpedig a koronavírus-válságon túl is.