A nyugat nehezen találja a választ a belorusz helyzetre

HírKlikk 2020. augusztus 18. 17:48 2020. aug. 18. 17:48

A Beloruszban kialakult helyzettel foglalkozik a Kyiv Post angol nyelvű ukrán lapban megjelent írásában Timothy Garton Ash brit történész, aki szerint valószínűleg senkinek nincs arról elképzelése, hogy mindez hová fog vezetni. „Prága és Budapest a lehetséges legrosszabb forgatókönyvet jelenti, de nem zárható ki” – véli. Eléggé borúsan látja a helyzetet, attól tartva, hogy Putyin pontosan tudja mit s hogyan akar, miközben a nyugat megosztott a kérdésben. 

Nem tudni, hová fajul a helyzet

Alighanem senkinek nincs elképzelése sem arról, hogy mindez hová vezet. Szóba került már a 2004-es ukrajnai narancsos forradalom, amely megakadályozta Viktor Janukovics hatalomra jutását, a 2013-14-es ukrajnai Euro-Majdan, amely elűzte a hatalomból Janukovicsot, a 2018-as örményországi kormányellenes, de nem oroszellenes megmozdulások, de még az 1968-as Prágai tavasz, és a magyar 1956 is. Prága és Budapest a lehetséges legrosszabb forgatókönyvet jelenti, de nem zárható ki – írja Timothy Garton Ash a Kyiv Post-ban megjelent írásában. 

Az orosz intervenció esélye

Akadtak, akik kizárták az orosz intervenció lehetőségét, de azt nem lehet kizárni, mert Putyin az orosz politikai célok érdekében, megtette ezt egyebek között Moldovában, Ukrajnában és Grúziában. Emellett világos, hogy Belorusz legalább olyan fontos Moszkvának stratégiailag, mint az említett három ország. „Nincs kétségem afelől, ha Moszkva úgy látja, hogy Belorusz az ukrán forgatókönyvet követi, és az új kormány nyugat felé tekint majd, akkor Putyin csapatokat küld Beloruszba. Nincs esély arra, hogy Putyin toleráljon egy nyugatra támaszkodó Fehéroroszországot, és ezt a nézetemet számos korábbi nyilatkozat és tett támasztja alá” – szögezte le a szerző. 

Elhúzódhat a feszültség

A történések sokáig elhúzódhatnak Timothy Garton Ash szerint, aki ezzel kapcsolatban emlékeztetett az ukrajnai példákra, így arra, hogy az Euro-Majdan során három hónapig, vagy tovább tartottak a tüntetések, mire Janukovics elmenekült, és az orosz csapatok csak ezután vonultak be a Krímbe. 

Putyin áll Lukasenka megbuktatás mögött?

Putyin az említett példákkal ellentétben, a Beloruszban bekövetkezett eseményeket jóval előre láthatta, és már sok tapasztalatot szerzett a „színes” forradalmakkal. Egyesek szerint, Putyin áll a Lukasenka megbuktatására irányuló törekvések mögött – gondoljunk csak az úgynevezett Wagner-zsoldosok elfogására és azokra az utalásokra, hogy az ellenzéki vezetőknek szoros kapcsolataik vannak Moszkvával. Feltehető tehát, hogy Putyinnak van terve, esetleg több terve is. 

A nyugat megosztott

A narancsos forradalom és a Majdan idején, Európa elkötelezett volt Ukrajna mellett és volt valamiféle koordinált válasz. A nyugatnak akkor sokkal nagyobb is volt a befolyása Moszkvára. Putyin 2004-ben nem volt olyan tapasztalt vezető, mint ma, és vélhetően még reménykedett a nyugattal való szorosabb együttműködésben. Ez talán már elpárolgott az Euro-Majdan idejére, de a nyugat még akkor is készen állt arra, hogy politikusokat állomásoztasson Kijevben, és igyekezzen elősegíteni a megoldást. Most a gyenge és megosztott nyugat nehezen igyekszik összeszedni egy választ. „Nem hiszem, hogy akár csak egyetlen nyugati politikus is megjelenne Minszkben, mert mindenki attól tart, hogy ez ürügyet szolgáltathat Putyinnak a katonai beavatkozásra” – írta Timothy Garton Ash.  

Ki, mit akar valójában?

Végül meg kell nézni, hogy melyik fél mit akar elérni. A tüntetők Lukasenka lelépését, szabad és tisztességes választásokat, békés életet, a szomszédokkal jó kapcsolatokat és normális, az emberi jogokat érvényesítő európai országot akarnak, lehetőleg el nem kötelezett államként, mint Finnország. Putyin Beloruszt az orosz stratégiai ernyő alatt akarja tartani, és mélyíteni akarja az integrációt. Azt akarja, hogy orosz csapatokat állomásoztathasson a NATO és Ukrajna határán. Beloruszban irányított demokráciát szeretne, ahol – bármi történjék is – a vezető követi Moszkva szavát. Nem fog eltűrni semmiféle nyugati beavatkozást Beloruszban – ez önmagában is kiváló ürügy lenne az orosz katonai beavatkozásra. Lukasenkát elvetheti, vagy megtarthatja, fő, hogy a következő belorusz vezető meghajoljon az orosz hegemónia, valamint a biztonsági és külpolitikai kérdésekben az orosz vezető szerep előtt. 

Ami a nyugatot illeti, Donald Trump amerikai elnököt nem érdekli a dolog, alighanem fogalma sincs, hogy hol van Belorusz, és akár szívesen át is adná az országot Putyinnak, ha ennek fejében Moszkva támogatná elnökké választását. És még nem tudjuk, mit varázsol majd elő Putyin a cilinderből a választások előttre tervezett személyes találkozón. Európa szokta támogatni az ilyen tüntetéseket, de most megosztott abban, hogy miként álljon Putyinhoz. A keleti tagállamok inkább készek konfrontálódni vele, a nyugatiak szeretnék támogatni a belorusz demokráciát és emberi jogokat, de nagyon nem akarnak belebonyolódni egy újabb Ukrajnába, ami tovább ronthatná a kapcsolatot Moszkvával – véli a brit történész.