A putnoki polgármester példája: az ellenzéktől nem kell segítség
Visszautalta Putnok fideszes polgármestere az általa nyitott számlára küldött ellenzéki adományt. Tamás Barnabás a visszautalás közlemény rovatába azt írta, hogy téves utalás, ez nem a RNÖ (roma nemzetiségi önkormányzat) számlája. Akik a pénzt küldték, a Putnoki Reform Szövetség tagjai, tudták, hogy hova adják a pénzt: a járvány elleni védekezésre és a családok megsegítésére szánták.
Normális országban eddig tartana ez a történet, esetleg még annyival megtoldva, hogy felsőbb helyről kérdőre vonnák a putnoki fideszes polgármestert, hogy miért nem a vírus elleni küzdelemmel foglalkozik, és ahelyett, hogy megköszönne minden segítséget, miért csinál pártpolitikai ügyet ebből is.
Magyarország azonban már jó ideje nem normális hely, itt semmi nem az, aminek látszik. Kövér László, aki például politikusnak látszik, de valójában egy kocsmai szinten megnyilvánuló házmester, épp most nyilatkozta a Demokrata című hetilapnak, hogy „az ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem a világelit komprádor alakulata”. Gyakorlatilag ugyanezt sugallja a miniszterelnök Orbán Viktor is. Ő ilyen eszelős aljasságot nem mondhat ki nyíltan, kimondatja hát Kövérrel, és a többi szerencsétlen, szánalmas pártkatonával. Olyanokkal, akiknek már úgyis mindegy, mert ahol vannak, annál már nincs lejjebb.
Orbán nem zárhatta ki nyíltan az ellenzéket a nemzetből, „csak” annyit tehetett, hogy a parlamenttel megszavaztatta a korlátlan időre szóló felhatalmazást. Ezzel csapdába csalta az ellenzéket, hiszen normális demokrata még a legjobb királynak sem adhat korlátlan időre szóló teljes hatalmat. Orbán Viktor pedig, nem jó király, el is mondta rögtön a szavazás után, hogy az ellenzék nem hajlandó segíteni a vírus elleni küzdelemben, de nem baj, megoldjuk majd nélkülük, egyedül.
Hogy miként oldották meg, azt láttuk és hallottuk. Katonákat vezényeltek azokba a kórházakba, ahová maszkokat, fertőtlenítőket és lélegeztető gépeket kellett volna küldeniük, eltüntették a szemmel láthatólag alkalmatlan egészségügyért (is) felelős minisztert, és egy pártkatonaként működő országos tiszti főorvost állítottak hadrendbe az operatív törzs, tájékoztatónak nevezett performanszain.
Ebben a közegben merészelt bátorkodni a putnoki polgármester, és küldhette vissza az ellenzéki oldalról érkezett adományt. Nem saját elhatározásból, mert az elhatározás odafent már korábban megszületett. Ezektől nem kell a pénz, nem kell a segítség, ezektől, nem kell semmi, mert ők, mármint az ellenzék, nem a magyar nemzet részei.
Kövér László, ha volna, aki nem tudná, a magyar parlament házelnöke, ha úgy tetszik, az államfő és a miniszterelnök után a harmadik számú közjogi méltóság. Ezt kapta Magyarország a Bibó kollégiumtól: egy hallgatag horgászt, egy korpulens diktátort és egy magából kivetkőző házmestert, valamint számtalan, a putnoki polgármesterhez hasonló szervilis alattvalót.
