A romákat lelövik, ugye?
Napra pontosan tíz évvel ezelőtt, 2009. február 23-án hajnalban Tatárszentgyörgy cigánytelepén fegyveresek megöltek egy 27 éves éves cigány férfit, Csorba Róbertet és ötéves kisfiát, Robikát. Előzőleg felgyújtották a település szélén lévő, Fenyves utcai házukat, majd az égő házból kimenekülő apát és a kisfiút lelőtték.
A rendőrség előbb elektromos zárlat által okozott tűzre gyanakodott, és csak akkor volt hajlandó megtalálni a meggyilkolt kisfiú ruhájában talált söréteket, amikor cigányvezetők, köztük egy Európai Parlamenti képviselő, a helyszínre érkeztek. A helyszínen talált benzineskanna gyújtogatásra, a távolabb megtalált töltényhüvelyek fegyverhasználatra, az áldozatok - apa és kisfia - golyó ütötte sebei idegenkezűségre, magyarul, gyilkosságra utaltak.
2008-2009 során több romagyilkosság is volt az országban, és a helyzet annyira súlyos volt, hogy a parlamentben Kállai Ernő kisebbségi ombudsman etnikai béketerv kidolgozására tett javaslatot - a beszédét harminc képviselő hallgatta végig.
A leégett ház maradványaiból ítélve Csorbáék szegény emberek voltak. Védtelenek és kiszolgáltatottak. Nem lehetett nehéz rájuk gyújtani a házat, és ahhoz sem kellett nagy bátorság, hogy az égő falak közül kiszaladó emberek közül két embert megöljenek, egy 3 és egy 6 éves gyerekeket pedig megsebesítsenek.
2009. február 23-án két ember, köztük egy alig öt évet élt kisfiú, meghalt. A tetteseket elfogta a rendőrség –az igazi bűnösök, akik sunyi hallgatásaikkal, félre nem érthető cinkos egyetértésükkel bátorították a gyilkosokat, mint majdnem mindig, ezúttal is megúszták.
