A székely náci

Föld S. Péter 2020. február 21. 14:54 2020. feb. 21. 14:54

„A nácizás nagyon bánt, mert székely vagyok, és a székelyek sem nem nácik, sem nem kommunisták.” Ezt üzente Demeter Szilárd a Mandiner konferenciájáról Schilling Árpádnak, aki a Demokratának nyilatkozva, azt mondta a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójáról, hogy lehet, nem tud róla, de náciul beszél.

Demeter Szilárdnak abban igaza van, hogy a székelyek nem nácik. Az, hogy valaki székely, nem jelenti azt, hogy az illető náci lenne. Persze, azt sem jelenti, hogy nem az. A székelyek ugyanis – csakúgy, mint a világ többi nációja – sokfélék. Vannak közöttük tehetséges és nagyszerű, tisztességes emberek, és akadnak gazemberek is. Így van ezzel minden nemzet, miért épp a székelyek lennének kivételek?

Az viszont kínos, hogy Demeter Szilárd székelységével bizonygatja, hogy ő nem náci. Ahelyett, hogy a tetteivel és a mondataival bizonyítaná. Például úgy, hogy nem listázza a magyar írókat, nem akarja eldönteni, hogy ki magyar író, és ki nem. Demeter szerint ugyanis az a magyar író, aki magyarul ír magyaroknak, és azt akarja, hogy a műveit száz év múlva is magyarul olvassák. Ezzel még nem lenne gond, legföljebb bizonyos szövegkörnyezetben kínos, de a magyar könyvtörvény előkészítője mást is mond ezzel kapcsolatban. Hogy vannak olyan írók, akik azért írnak magyarul, mert ezt a nyelvet ismerik, de szándékosan olyan témákat választanak, amelyekre nem a magyar olvasók a vevők. Exportra írnak ezek az írók, ezért, hiába írnak magyarul, Demeter szerint nem magyar írók. Mondhatna neveket, de nem mond, mert most nem akar botrányt.

Egyszer majd talán akar. Nem áll távol tőle a botrány. Egy korábbi interjúban elmondta, hogy szerinte nem igazi bál az, ahol nincs verekedés. Ahol nincs verekedés, azt a bált Demeter szerint újra kell szervezni.

Most még nem akar botrányt, de talán eljön az idő, amikor majd akar. Hogy miként képzeli ezt a botrányt, nem akarjuk tudni, bár az előjelek ismeretében sejthető. Abban viszont valóban egyet lehet érteni Demeter Szilárddal, hogy a székelyek nem nácik. Hogy ezt minél többen megtudják, ahhoz persze nemcsak az kellene, hogy Demeter és a hozzá hasonlók ne villogjanak székelységükkel, hanem az is, hogy azok a székelyek, akik nem nácik, transzparensen megkülönböztetnék magukat azoktól a székelyektől (és nem székelyektől), akik náci módon nyilatkoznak és beszélnek.