A Szerencsejáték Zrt. összeköt
Az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. még 2015-ben csatlakozott egy nemes kezdeményezéshez. Az elképzelés szerint, az Európai Lottótársaságok Szövetsége és az Európai Fogyatékosügyi Fórum közötti megállapodás révén, úgynevezett befogadó játszótereket építenek az országban. Olyan játszóterekről van szó, ahol együtt játszhatnak egészséges és fogyatékkal élő gyerekek, speciális játékokkal és akadálymentes megközelíthetőséggel.
A „Játék összeköt” programhoz a pénzügyi alapot egy külön erre a célra kitalált, Nagykarácsony elnevezésű sorsjegy biztosítja. Ezt a sorsjegyet először 2017-ben bocsátották ki, és évről-évre nagy sikert aratott a vásárlók körében. Idén már negyedik alkalommal került forgalomba, s a befolyt pénznek köszönhetően, eddig három ütemben, tizenhárom játszóteret adtak át, s e speciális játszóterek száma a tervek szerint jövőre további öttel bővül.
Az eddig példaértékű történetet némiképp beárnyékolja, hogy a Szerencsejáték Zrt. kizárólag olyan települések önkormányzataival állapodott meg, ahol fideszes a polgármester. Pontosabban, kizárólag olyan települések kerültek a Szerencsejáték Zrt. látókörébe, ahol a megállapodás idején kormánypárti polgármester vezette a települést. A helyzet azóta változott valamelyest, mert a legutóbbi önkormányzati választáson több helyen ellenzéki győzelem született. Első megközelítésben azt kell gondolnunk, hogy a Szerencsejáték Zrt. valamiért úgy gondolta, hogy a kormánypárti vezetésű települések alkalmasabbak arra, hogy befogadó játszótereknek adjanak otthont. Mindez persze lehet a véletlen műve, ezt dobta a gép, mondhatnánk stílszerűen, de nem mondjuk, mert ez a történet, amely eredendően a jóról, a segítségről szól, ebben a formájában több sebből vérzik.
Olyannyira, hogy jobb híján egy, a valamikori Szovjetunióban játszódó vicc jut az eszünkbe róla. A Szovjetunióban köztudottan nagy volt az áruhiány, magyarul, egy sor alapvető dolgot nem lehetett kapni. Például, babakocsit sem, így aztán, amikor viccünk hőse, Vologya és felesége megtudták az örömhírt, hogy gyereket várnak, az öröm mellé gond is vegyült. Ám a találékony Vologyának eszébe jutott egy mentőötlet:
– Úgyis a babakocsigyárban dolgozom, majd egyenként kilopkodom a hozzávaló alkatrészeket, aztán odahaza összeszerelem a babakocsit – gondolta.
Így is tett, ám a megvalósításba hiba csúszott. Amikor néhány hét elteltével az egyik barátja érdeklődött, hogy áll a babakocsik összeszerelésével, Vologya nagyot káromkodott.
– A franc essen beléjük, már harmadszor szerelem össze ezeket a szerkezeteket, de mindhárom alkalommal tank lett belőle.
Nálunk is valami hasonló történhetett. Mert az eszünkbe sem jut, hogy az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt, a kormány szekerét tolná, és a kormánypárti településeknek kívánt volna kedvezni. Nem ők tehetnek róla, hanem az a fránya véletlen, hogy bármennyire is igyekeztek, mindig egy kormánypárti vezetésű önkormányzatot találtak megfelelőnek a befogadó játszótér építésére.
