A szeretet soha el nem múlik…
Október elseje az idősek világnapja. Ebből az alkalomból még inkább igyekszünk, megköszönni mindazt, amit szépkorú honfitársaink értünk, gyermekeikért, családjukért, a társadalomért tesznek, tettek.
Szeretettel gondolunk mindazokra, akik egy hosszú élet munkáját és tapasztalatát tudhatják maguk mögött, hiszen Ők hordozzák magukban azt a tudást, kultúrát és hagyományt, melyet igyekszünk elsajátítani, hogy idővel mi is átadhassuk az utánunk jövő generációnak.
Nekünk - a még aktívan dolgozóknak - az a feladatunk, hogy idős embertársaink számára olyan életkörülményeket biztosítsunk, mely lehetővé teszik számukra az öregkorhoz méltó derűs életet.
Mindent meg kell tennünk azért, hogy a megérdemelt pihenés éveiben megkapják mindazt a támaszt, mely megszépítheti, teljesebbé teheti napjaikat.
Figyelnünk kell szavaikra, intelmeikre, hiszen Ők azok, akik végigélve egy örömökben és küzdelmekben teli életet, az idős kor bölcsességével tudják mi az a jó, amit tovább kell adni és mi az a rossz, amit el kell kerülni az utánuk jövő generációknak.
Köszönetem jeleként, kérem, fogadják tőlem az alábbi idézetet:
„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...”
(Bibliai idézet Pál 1. levele a Korintusiakhoz 13,4-8)
