A szolgahad köszönti a Kötcsére érkező Gazdát
Régi magyar filmekben látni ilyen testtartást. Urambátyámék tudtak így állni valamikor. Kiment már a divatból az ilyen állás, nem csoda, ha a maiak nem is nagyon értik. Avítt, idejétmúlt, áporodott szagú.
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közzétett képen Balog Zoltán a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke fogadja a kötcsei Dobozy kúriához érkező Vendéget. Hagyományosan Balog a Meghívó, ezért már jó előre megérkezett, intézkedni, hogy a Vendég mindent rendben találjon. Legyen szállása, asztalára jusson étel, bor, amit szeret.
A Vendég arcán idült mosoly. Fontosság és felelősség lengi át a mozdulatot, amint kilép az őt szállító járműből. Nem tudni, hogy jó kedvében találja-e a neki gazsuláló, vagy gondok terhelik.
- Parancsolj velem urambátyám! – mondja Balog testtartása. Az arckifejezését csak sejtjük, ha látnánk értelmét, megpróbálnánk magunk elé képzelni. Bal keze szorosan a teste mellett, tettre készen, amennyiben hirtelen intézni kellene valamit. Mondjuk, ha volna valami kérése a Vendégnek. Pihenni szeretne, harapni egy falatot, inni egy korty jófélét.
Vagy, teszem azt, hogy merre van a mosdó.
A gerinc is csak szolidan hajlik, alig láthatóan, enyhe szögben, ahogyan az a Nemzeti Együtthajlongás Rendszerében elvárható.
- Hát hogy vagytok, itt jó Szabóm? – kérdezi a Vendég.
- Balog – mondja a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke. - Balog, kérlek tisztelettel.
- Hát persze, ahogy te akarod - mondja a Vendég.
Neki ez nem számít, hiába Vendég, tudja, itt is ő a Gazda.
