Abba kéne hagyni a blöffölést!
Lépre mehet a legjobb pókerjátékos is, ezt legutóbb az újra vetített Casino Royale című James Bond filmben láthattuk. Hiába tartották Bond ellenfelét a legnagyobb és legjobb blöffölőnek, egy leosztásnál hiába tolta be All In felkiáltással az összes zsetonját, mégis megbukott.
Így járhat lassan Orbán Viktor is. A miniszterelnök januárban büszkén állította, hogy „a vírust levittük a birkózószőnyegre”, februárban pedig azzal büszkélkedett, hogy „eddig a vírus támadott, és mi védekeztünk, mostantól fordítva van: mi támadunk, és a vírus védekezik”. Azt is kijelentette, hogy a védekezés hatékonyságát a halottak számában fogja mérni. Mostanra kiderült, ez a szövege sem volt megalapozott: immár a tizenötezret is meghaladta a halottak száma Magyarországon.
A kormányfő azonban nem tanul. Hiába olvassa nap mint nap a külföldi, elsősorban a szomszédos országok járványügyi adatait – különös tekintettel Csehországra és Szlovákiára –, nem enged a nagyhangú nyilatkozatokból. Miközben kénytelen volt bejelenteni szokásos pénteki rádiónyilatkozatában (interjúnak a legnagyobb jóindulattal se nevezném) a legfrissebb szigorításokat (még jó, hogy legalább a virágboltoknál a nőnapra tekintettel, egy napra visszakozott), ezzel egy időben ismét tett egy nagyhangú kijelentést: „az biztos, hogy a mostani kéthetes zárással befordultunk a célegyenesbe, most már a vírus elleni háborúnak utolsó szakaszában, a célegyenesben vagyunk".
Jó lenne, ha érteném, mi szükség van az újabb blöffre? Pókernyelven szólva, Orbán Viktornak egy kettes pár sincs a kezében a mai brit, brazil, dél-afrikai és még ki tudja hány fajta mutánsos vírushelyzetben, amelyben senki nem tud biztosat állítani semmiről. Akkor miért kell blöffölnie a kormányfőnek? Azt hiszi, hogy Mari néni vidéken ezt várja el tőle?
Akkor már inkább csak annyit mondjon, ami ilyenkor szokásos: HAJRÁ MARI NÉNI!
