Aggódik a kormánysajtó Budapestért
Ismét van értelme kormányinfóra járniuk az újságíróknak. Persze, csak azoknak, akik jól szoktak viselkedni, nem tesznek fel kellemetlen kérdéseket. A járvány lecsengésével megszűntek a senkinek sem jó online tájékoztatók, ismét szemtől szemben tehetik fel kérdéseiket a sajtómunkások a nekik mindig készségesen válaszoló Gulyás Gergely kancelláriaminiszternek.
Nem fogják elhinni, pedig így van: a kormányhoz közeli sajtó aggódik a fővárosért. Együttérzés van a kérdéseikben és sajnálkozás természetesen. Utóbbi abból fakad, hogy már nem Tarlós István áll Budapest élén. Pedig, ha még mindig ő lenne a főpolgármester, akkor nem volna káosz Budapesten, és pénz is jutna mindenre – Orbán Viktor kegyelméből, mi másból.
Legutóbb is a fővárost érintő ügyekről kérdezték Gulyást a sajtómunkások. Nem alákérdezésről volt szó, ahogyan a kérdések hallatán elsőre gondoltuk, hanem komoly, a szakma jeleseihez méltó felvetésekről. Érthető hát, ha ebből kifolyólag a válaszok is meglehetősek voltak, Gulyás ugyanis még a látszatát is kerüli, hogy kitérne a kérdések elől, vagy, teszem azt, lekezelően és pikírten felelne a kérdezőknek. Nem válaszolja például azt, hogy boldog karácsonyt kívánok, sem azt, hogy üzleti ügyekkel a kormány nem foglalkozik.
A dugódíjról is van véleménye Gulyásnak, ezért jó, hogy megkérdezték tőle, mert így legalább elmondhatta. Az volt a kérdés, hogy támogatja-e a kormány, ha a főváros a dugódíj bevezetését tervezné? Tessék figyelmesen olvasni a mondatot, amely nem állítja – mert nem állíthatja –, hogy Budapest vezetése a dugódíj bevezetését tervezi. De mégis ez marad meg az emberek fejében, s nem az, amit valóban kérdeztek. Gulyás egyébként nem azért kancellária miniszter, hogy az ilyen kérdések kifogjanak rajta. „Dugó már van, s hogy ezért díjat is szedjenek, azt nem támogatjuk”.
Ilyen frappánsan tud válaszolni az Orbán-kormány minisztere egy alákérdező sajtómunkásnak. Egy másik sajtómunkás aziránt érdeklődött, vajon meg lehet-e tartani idén az augusztus 20-i tűzijátékot. Ez is kemény, mondhatni kellemetlen kérdés, a magyar családok ezzel kelnek és ezzel fekszenek, de most sincs baj, a kérdezett állja a sarat és nem tér ki a kérdések elől, pedig, megtehetné. A miniszter ehelyett mindenkit megnyugtat, hogy mai tudásunk szerint a tűzijátékot meg lehet tartani, de még hozzáteszi, hogy azok vannak biztonságban, akik beoltatják magukat.
Lefordítjuk magyarra a választ: kiváló kormányunk nagyszerű intézkedéseinek köszönhetően, a magyar emberek biztonságban vannak, visszatérhetnek a régi életükhöz, miközben mi, vagyis a kormány, csupán annyit kérünk tőlük, hogy oltassák be magukat, mert a kezdeti versenyelőnyünk elfogyott, már nem vagyunk élenjárók, az általunk sokat ócsárolt nyugati országok közül többen utolértek, sőt, le is előztek bennünket, tessék tehát oltakozni, hatni és gyarapodni, hogy a haza fényre legyen derülve.
Hosszan sorolhatnánk még azokat a kérdéseket, amelyek egytől egyig azt bizonyítják, hogy a kormány és sajtója szívükön viselik Budapest sorsát. Értünk haragszanak Budapestre, nem ellenünk, de főként azt nehezményezik, hogy a nemzet fővárosának polgárai nem úgy szoktak szavazni, ahogyan az rendes magyar emberektől – mint amilyenek például a Fidesz szavazói – elvárható volna.
