Apáti vs. Plankó – A kivétel, amelynek nem szabad erősíteni a szabályt
Magyarországon a vitakultúra helyzete több mint válságos, mind a közéletben, mind a mindennapokban. Hogy az utóbbira példát találjunk, elég megnéznünk egy megosztó témakörről íródott cikk alatt a hozzászólásokat. Hiába vannak néhányan, akik még próbálják a másikat érveléssel meggyőzni a saját igazukról, a többség sajnos nem lát túl a személyeskedésen, a másik családi helyzetének felemlegetésén, és még sorolhatnám naphosszig.
A közélet viszont teljesen más kérdés. Ameddig egy átlag polgár szavára odafigyel x számú ember, addig egy közszereplőére ennek többszöröse kapja fel a fejét. Mégis, a vitakultúra itt sem tart sokkal előrébb. Példának okáért, az utolsó miniszterelnök-jelölti vita a méltán híres 2006-os volt, ahol Gyurcsány Ferenc egy támadóbb stratégia alkalmazásával, győzelmet aratott az akkor még ellenzékben lévő Orbán Viktorral szemben. Ezután maximum ellenzéki miniszterelnök-jelöltek vitatkoztak egymással. Ezzel párhuzamosan, a kulturális térben is rendre elmaradtak a viták. A két oldal annyira eltolódott egymástól, annyira radikalizálódtak az ellentétek hogy ma már ritka, ha a két oldal képviselője egy asztalhoz ül.
Azonban megérkezett a kivétel, amelynek nem szabad erősíteni a szabályt. A Transzparens Újságért Alapítvány és a MagNet Ház rendezésében, létrejött egy Apáti Bence kontra Plankó Gergely vita. Ameddig előbbi a Magyar Nemzet publicistája, addig utóbbi a 444-ben újságíró. Természetesen az újságírásról vitáztak. Olyan témák merültek fel, mint a független újságírás léte, vagy az állami és piaci alapú médiák helyzete.
A vita maga rendkívül szórakoztató volt, mégsem volt annyira parázs mint amennyire várná az ember. Apáti és Plankó egyaránt igyekezett nyugodt maradni, fölöslegesen nem támadni a másikat – és ez sikerült is. Kritika egyedül a moderátoré, aki mindig egy-két lépéssel a két vitázó mögött járt. Mentségére szóljon, hogy két rendkívül pörgős úriember szócsatározását kellett moderálnia.
Mégis, ebben a vitában talán az a legszebb, hogy megtörtént. Mint már fentebb írtam, a két oldal szisztematikusan megveti egymást, épp ezért tartják sokan elképzelhetetlennek egy ilyen esemény létrejöttét. Egy olyan országban, ahol a politikai és a kulturális színtér inkább egy első világháborúra emlékeztető, folyamatos árokásási folyamat, itt lenne az idő kimenni néha a senki földjére és átbeszélni a megosztó kérdéseket.
