Árulkodó, ha a közszellem eltűri az egyetemi katedrán a rasszista, szexista és homofób megjegyzéseket

Siklaki István szerint a főiskolai professzor homofób, rasszista és szexista megjegyzésekkel „fűszerezett” előadása semennyire sem felel meg egyetlen egyetem etikai szabályzatának sem. Úgy véli, a diákok teljesen normálisan reagáltak, amikor tiltakoztak ellene. A szociálpszichológus attól nem tart, hogy egy oktató ilyen véleményével és megfogalmazásaival képes volna épelméjű, fiatal, értelmes egyetemista embereket befolyásolni. Sőt, inkább szembesíti őket azzal, ami nagyon távol áll tőlük. Amiben viszont látja a veszélyt, az az, hogy Magyarországon a szegedi egyetemistáknak ma azzal kell szembesülniük, hogy egy egyetemi tanár oktatójuk ezeket a dolgokat nyilvánosság előtt és következmények nélkül elmondhatja. A diákoknak azt kell tapasztalniuk, hogy miközben a külügyminiszter olyan provinciális, pitiáner dolgokkal foglalkozik mint Petry Zsolt kirúgása, és bekéreti ebben az ügyben a német ügyvivőt is, a Szegeden elhangzott felháborító dologra történetesen nem reagál.

Ezzel a diákok egy olyan mintát kapnak, hogy ezek szerint ilyeneket büntetlenül lehet mondani, sőt, valószínűleg azért is csinálja ez az ember, mert úgy gondolja, hogy emiatt ő jó pontokat kap a hatalom részéről. Na, ezt a mintát látja Siklaki István nagyon veszélyesnek, azt, hogy a diákok mint valóságosat kénytelenek ezt átélni, ami abból a szempontból is nagyon veszélyes, mert lehet, hogy az értelmes, széles látókörű fiatalemberek a tapasztalataik alapján egész másképp látják a világot, de azt a mintát biztos megtanulják, ha ők egy más szituációban érdekütközésbe kerülnek valakivel, akkor azt nem kulturáltan, együttműködő, korrekt módon próbálják elintézni, hanem ilyen típusú gyűlöletkeltő és ilyen típusú sztereotipializáló, és rágalmazó módon. Sajnos, ha az ember olyan helyzetben van, hogy ilyen a motivációja, és benne van egy ilyen minta, akkor nagyon könnyen el tud veszni az a kontroll, ami ennek ellenáll, és akkor ilyen értelemben általában mérgezi a közéletet.

Siklaki István

Ha egy ember úgy beszél, mint Gulyás László, akkor az valószínűleg az ő világnézetét tükrözi. Vannak ilyen végtelenül aljas mentalitású emberek, és azt tudjuk, hogy vannak. De ez a viselkedés azt is mutatja, hogy az oktató úgy gondolja, ezért dicséretet kap. Mert azt látja, hogy Demeter Szilárd mocskolódik, és a haja szála nem görbül, sőt, kitüntetést kap, hasonlóan mint Bayer Zsolt, akkor úgy gondolja, ezzel ő jó pontokat kaphat a hatalomtól. A kettő együtt. Nyilván nem áll messze ez a mentalitás tőle, de, ha kap még egy ilyen megerősítést, akkor az nyilván motiválni fogja. Ami most nagyon érdekes kérdés a magyar társadalom „betegségének” szempontjából, hogy mi lesz mindennek a következménye. Annyit tudunk, hogy a Szegedi Tudományegyetem rektora vizsgálatot rendelt el, de, hogy abból mi lesz, még nem tudni. A szociálpszichológus szerint az már eddig is  vérlázító, hogy érdemi reagálás nem történt a megfelelő kormányszereplő részéről. (Áder János egy héttel az eset nyilvánosságra kerülése után végre megszólalt. Az államfő hivatalának sajtóigazgatósága április 13-án a Népszavának kérdésre adott válasza szerint  „ha valóban az hangzott el az egyetemi katedrán, ami a tudósításokban olvasható, az Áder János köztársasági elnök szerint minősíthetetlen”.- A szerk.)

S, hogy mit mond el a magát egyetemi oktatónak tartó ember védekezése a történtekről: „A hallgatónak nem kötelező Velem egyetérteni! A hallottakat a hallgató a saját értékrendje szerint elfogadhatja, illetve elutasíthatja. Mivel a migrációs kurzusom szabadon választható tantárgy, azt javaslom, hogy a) akinek nem tetszik előadásom világnézeti alapja b) nem ért egyet a nemzeti, polgári, konzervatív értékrenddel c) akit ennek hallgatása is zavar az AZONNAL ADJA LE ÓRÁMAT!" Siklaki István szerint ez teljesen összhangban van pökhendi mentalitásával. Egy tekintélyelvű, erőszakos ember, és tekintélyelvű, erőszakos emberek vannak. Hogyha mondjuk ő egy magánvállalkozó, és így viselkedik a cégében, az a szíve joga, legfeljebb jó esetben otthagyják, és rosszul megy a cége. Egy egyetemi oktató viszont ezt nem teheti meg, és ez a válasz még tovább súlyosbítja a helyzetet.

Ami viszont szomorú, hogy ebben az ügyben nem csak a kormány, nem csak a hivatalos személyek, de nagy részben a magyar társadalom is hallgat. Siklaki István szerint ennek sajnos elég hosszú hagyományai vannak Magyarországon, hallgattunk az ötvenes években, hallgattunk a nyilasterror idején, hallgattunk a Horthy-rendszerben a numerus clausus idején is. Ez a magyar társadalom súlyos, tartós mentális problémája, és a szociálpszichológus  nem látja, hogy ebben különösebben nagy változás lenne. Azt mondja: „vannak emberek – én is közéjük tartozom –, akik abban reménykedtek, hogy a ’80-as évek sokkal tisztességesebb, nyitottabb és kevésbé elnyomó mentalitása után, a rendszerváltás utáni ’90-es évek mentalitása válik majd uralkodóvá. Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy megyünk éppen vissza az ötvenes évekbe. De a magyar társadalomtól sajnos ez nem idegen.”

Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke két megjegyzéssel kezdi mondandóját. Ami Gulyás Lászlóról megjelent, hogy igaz, elhinni csak akkor fogja, ha az tárgyszerűen bizonyított lesz. Ennek ellenére, megvan a véleménye, amit megoszt velünk. A másik megjegyzése az, hogy „nekem már több lovagkeresztem nincsen, hogy még egyet visszaadjak. Egyszer megtettem Bayer Zsolt „tiszteletére”, a Gulyás úr „tiszteletére” már nem tudok mit tenni. Egyszerűen gyalázat, és nem a felsőoktatási pályától, hanem a tanári pályától kell őt eltiltani ilyen megjegyzések és ilyen pökhendi válasz után.”

Trencsényi László szerint az már sajnos a rendszerünkre jellemző, hogy a védekezésében Gulyás László hivatkozik a szólásszabadságra, és arra, hogy neki joga van elmondani a véleményét. Az MPT elnöke hozzáteszi, a Gulyásnak tulajdonított, s nem cáfolt vélemény a magyar Alaptörvény normáival is szembefordul.

Trencsényi László

S hogy mit jelent a diákok szemszögéből, ha egy oktatójuk ilyen „véleményekkel” traktálja őket? Tisztesség abban a négy diákban volt, akikben volt annyi kurázsi, hogy nyilvánosságra hozták az ügyet, és feljelentést tettek. Ez reménykeltő abban a tekintetben, hogy vannak még az emberi szónak hívei a magyar felsőoktatásban a magyar hallgatók között. Hozzátette, „Történelmi példákból tudjuk, szegény apám, Trencsényi-Waldapfel Imre is áldozata volt annak a ’30-as években, amikor felhevült magyar egyetemista ifjak különböző kompániákba szerveződtek, és a zsidó származású egyetemista honfitársaikat kergették vagy verték a nyílt utcán, az állam csöndes figyelme  vagy támogatása mellett. Úgyhogy én nagyon félek, hogy az előttünk álló jövő értelmiségében nagyon sok lesz a romlott és a felhergelt rasszista, és a rasszizmusából agresszív, magát értelmiségnek nevező fiatalember.” 

Azt nem tudja, hogy mi visz rá egy 25 éve oktató egyetemi tanárt, hogy ilyen módon akarja lenyűgözni a hallgatóit. Azt mondja, az urat nem ismerte, azokban a szakmai körökben, amelyekben ő mozog, a neve nem volt ismert. Utánanézett a munkásságának, de az különösebb érdeklődésére nem tartott volna számot. Azt sem tudja, hogy Gulyás László meg akart-e felelni egy elvárásnak, vagy mindig ilyen volt, esetleg több pálinkát ivott, mint kellett volna, ehhez nyilván pontosan meg kellene ismerni a tényeket. Azonban az a közszellem, amelyben felsőoktatási katedrán ilyet lehet mondani, azért sok mindenről árulkodik. „Ős patkány terjeszt kórt” mondta erről a költő, akinek április 11-én  ünnepeltük a születésnapját.

Trencsényi László boldog lenne, ha Gulyás úr rágalmazási pert indítana, és azt megnyerné a Kúria, sőt az Európai Bíróság előtt is azzal, hogy nem igaz,  amivel vádolják, ő ártatlan, és jódolgában afrikai meleg cigánygyerekeket szokott örökbe fogadni. Mert akkor ez egy rágalom volt. „Alig várom ezt a pert, de, ha igaznak bizonyul a vád, akkor az rettenetes dolgok előjele.”

S, hogy mit mond az oktató jelleméről az a reakciója, hogy a hallgatónak nem kötelező vele egyetérteni? Ez a legnagyobb disznóság. Volt az a vicc, hogy mi a legnagyobb szemtelenség? Másnak az ablaka alá csinálni. És mi a még nagyobb? Becsengetni papírért. Gulyás László most ezt csinálja, amikor a szólásszabadság nevében utasítja vissza a kritikát.