Az amerikai álom többet ér, mint az amerikai állam
Amerika minden jel szerint újra műsorra tűzi tizenkilencedik században zajlott polgárháborúját, az elit pedig kapva kap az alkalmon, hogy ötszázmilliárd dollárnyi közpénzt magánzsebekbe vezessen át.
A kulturális baloldal önfeledten rongálja, és dönti le a köztéri emlékműveket az Egyesült Államokban – a kellően érzékenyített tömeg már kifejezetten a rabszolgatartás ellen harcoló, régies ruházatú, fehér férfiak szobrait is megtámadja. Kár csodálkozni ezen, rég köztudott, hogy a forradalmak így zajlanak, Sztálin elvtárs is megmondta, hogy ahol gyalulnak, ott hullik a forgács – e történésekkel párhuzamosan pedig nagy erőkkel zajlik a fosztogatás.
Nem a Nike-cipős suhancokra gondolok, akik betörik az üzletek kirakatait, és egy-egy Apple Store kirámolásával frissítik fel eszközparkjukat, hanem az igazán nagypályás gengszterekre: Donald Trumpra, a politikai elitre és a Wall Street döntéshozóira, akik az elmúlt hetekben ötszázmilliárd dollárt pumpáltak bele az amerikai vállalati szektorba. Hogy mely cégeknek? Ez nem tartozik a nyilvánosságra. Mindenesetre akkora szükség volt erre a mentőcsomagra, hogy a segélyezett vállalatok az ötszázmilliárdból mára mindössze huszonkétmilliárdot költöttek el.
Megnyugtató látni, hogy az amerikai szociális rendszer, amely bár nem segít a szegényeken, az állástalanokon, a munkásokon és a pályakezdőkön, milyen kiválóan működik, ha multinacionális nagyvállalatok kerülnek bajba. Az amerikai kormány egyetlen részvénytársaságot sem hagy az út szélén. Ez épp ugyanaz a politika, mellyel Orbán Viktor érvényesíti a neoliberalizmust Magyarországon – legfeljebb annyi a különbség, hogy míg ennek itt áporodott, feudális bukéja van, addig az ott friss kokainban érlelt, vegytiszta kaszinókapitalizmus.
Igazán vérforraló történet a világ legnagyobb autókölcsönző cégének esete: a Herz pár héttel ezelőtt fizetésképtelenné vált, és csődvédelmet kért – ezen a napon egy részvényük még majdnem három dollárt ért. A csőd hírére a cég részvényeinek árfolyama egy dollár alá zuhant. Hat nappal később a Herz-részvények árfolyama már meghaladta az öt dollárt – tehát a vállalat a csőd előtti helyzethez képest egyetlen hét alatt nagyjából hetven százalékkal növelte az értékét, miközben épp amerikaiak milliói veszítik el az állásukat, és az ország lángokban áll. Íme a művelet, mellyel a gengszterek a rabolt pénzt a tőzsdén tisztára mossák.
Attól tartok, hogy a 2008-as hitelválság eltörpül majd ahhoz a krízishez képest, amely akkor vár az emberiségre, amikor ez a lufi kidurran. Ez a lufi ugyanis minden jel szerint hatalmas lesz, hisz az amerikai és a nemzetközi közvélemény most kizárólag az utcán zajló eseményekkel foglalkozik, és a rasszizmusról beszél – a kaszinó főnökei azonban jól tudják, hogy a pénznek nemcsak szaga, de bőrszíne sincs.
